Még az 1980-as évek végén történt. A rendszerváltás előtt voltunk, de már megszületettek azok a törvények, melyek a piacgazdaságba vezettek át. Az addig állami monopóliumnak számító külkereskedelembe magán cégek is bekapcsolódhattak. Mi rögtön családi vegyesvállalatot alapítottunk, egy osztrák rokonnal. A vámügyek intézése lett az egyik „specialitásunk”. Tehettük, mivel rendelkeztünk az előírt szakmai háttérrel és az akkor szükséges MNB engedélyekkel.
Nem sokkal az alapítás után megkeresett egy német úr, egy magyar férfi kíséretében. Egy Porsche 356-os-s modelljét tették elém. Meglepődtem, majd felvilágosítottam őket, hogy magán külkereskedőként sok mindennel foglalkozom, de autókereskedelemmel nem. Nem erről van szó, nyugtattak meg. Ők old timereket újítanak fel. Kizárólag veterán Porschékat, mert ezt a méregdrága autót kedvelik a gyűjtők. Németországban volt az üzem, de az autók nagy része Amerikából érkezett. A gyűjtőknek minden pénzt megért, hogy újra régi fényében lássák kedvencüket. Sokszor hónapokat vártak az autójukra. A német cég autentikus alkatrészekkel dolgozott, azaz mindent csak a Porsche cég által hitelesített helyen gyártatott. Megkérték e különleges munka árát, és a vevők nem sajnálták erre a pénzt.
Még mindig nem értettem, mit akarnak tőlem… Aztán kiderült. A német úr „aranykezű” karosszérialakatosa – a kíséretében lévő férfi – úgy döntött, hazatelepül, a falujában újítja fel a karosszériaroncsokat. Ez egy kicsit bonyolítja a folyamatot, ezért fordultak hozzám. A vámok intézését akarták rám bízni. Akkoriban ugyanis még kevesen értettek a vámelőjegyzéses ügyletek lebonyolításához. Kellett hozzá némi gyakorlat és precizitás – és persze engedély –, hogy a vámmentesen behozott roncsot újjászületése után visszavihessék Németországba. Ez sok papírmunkával, ügyintézéssel járt.
Megállapodtunk. Jól ment a közös munka. Többször ellátogattam a magyar lakatos műhelyébe, hogy megcsodáljam, a szinte teljesen összelapított, szétroncsolt elemdarabokból miként születik újjá a gyönyörű karosszéria Tényleg nagyon tudott a magyar lakatos, érthető volt, hogy a német tulajdonos ragaszkodott hozzá.
Folyamatosan kapcsolatban voltunk. Egyik alkalommal azonban hiába kerestem, nem reagált a hívásomra. Azt hittem, talán Németországban van, ezért ott próbálkoztam. Ott sem tudtak róla. Végül a feleségéhez fordultam. Ő mesélte el, hogy férje nem tűnt el, csak… Börtönbe került. Egyik alkalommal ugyanis a tréleren –amivel a karosszériát hozta-vitte – kábítószert akart becsempészni. Lebukott. Vérszemet kapott: a jól fizető vállalkozásnál még több pénzt akart keresni.
Kapzsisága a közös munkánknak is véget vetett. Sajnáltam. Érdekes és szép munka volt.