Azon a Szilveszter délutánon is több trombitázó ember volt az utcákon, mint autó. A bank munkaszüneti napokon máskor mindig üres garázsában viszont alig akadt szabad parkolóhely. A számítógépes főhadiszállássá alakított kissé zsúfolt teremben belépésemkor kollégáim éppen azon tanakodtak, hogy felébresszenek-e valakit, aki 22 órát volt talpon, s alig két órája dőlt le aludni. Olyan feladat adódott, amihez nélkülözhetetlennek bizonyult a tudása. Zokszó nélkül felkelt, és segített. Aztán rácsodálkoztam egyik vezetőtársamra, hiszen neki nem volt feladata a teljes banki rendszer átállításában, mégis bejött. Egy tálca házi sütivel – gondolta, jól esik majd a többieknek.
A bank működésének első három évtizedében folyamatosan fejlődött, mindig új szintre emelve a szolgáltatást. A tulajdonos arról álmodott, hogy Magyarországon is az ő bankja lesz a második legnagyobb szereplő. Ehhez minden – tőkében és finanszírozásban testet öltő – támogatást biztosított, miközben persze árgus szemekkel figyelte a teljesítményt. Aztán 2006 derekán jött a váratlan hír: egyesül Olaszország két óriásbankja. Az egyik a mi anyabankunk volt.
Nem volt kétség, hogy Magyarországon is fúzióra kerül sor, hiszen nincs értelme egy piacon két leánybankot működtetni. Az integráció csak 2007 májusában kezdődhetett meg nálunk, így hét hónap maradt az áhított második helyet hozó, mindenre kiterjedő egyesülési folyamatra. Nem csupán jogi és számviteli kérdéseket kellett megoldani, hanem minden termék, minden folyamat terítékre került, nem beszélve a fiókhálózat és a munkatársak sorsáról! Utólag összegezve az elvégzett munkát, a megvalósítás összesen annyi munkaórát igényelt, mintha 230 ember egy évig csak ezen dolgozott volna. Az eredmény nem is maradt el, amihez még fel kellett tenni az i-re a pontot: az év végén öt napig tartott, azaz a 120 óráig, míg a több mint 700 ezer ügyfél összes adatát „migráltuk”, azaz elérhetővé tettük az egységes banki rendszerekben. A két bankból így lett egy.
Emlékezetes maradt ez a 120 óra! Zokszó nélkül éjjel-nappal dolgozott a csapat, mert lelkesítette őket a vízió, az erőt próbáló feladat. A világos, vonzó cél érdekében jól szervezett, eredményes együttműködésnél kevés felemelőbb dolgot tudok elképzelni. Ez több a külső elismerésben testet öltő intézményi sikernél – ez a résztvevők saját, személyes élménye is! Micsoda magasztos érzés lehetett az átállást megvalósítók számára – akiknek többsége sajnos már nincs a banknál –, amikor az első munkanap reggelén minden olajozottan működött!
Vajon ők miként emlékeznek most – több mint 10 év után – erre az időszakra? Én mindenesetre ma is tudom, hogy azon a szilveszteri napon ki volt ébren 22 órán át és ki hozta a süteményt…