Sok évet dolgoztam külföldön, sokféle emberrel, kultúrával találkoztam. Egy dolgot megtanultam: nyitottan kell fogadni minden újdonságot. Az előítéletek megnehezítik a tisztánlátást. Ezt saját bőrömön is megtapasztaltam.
Az amerikai tulajdonú Guardian orosházi üveggyárát vezettem, amikor 1996-ban megbíztak azzal, hogy irányítsam a Németország keleti felén, Bitterfeld-Wolfenban tervezett üveggyár építését. Azért választottak engem, mert úgy gondolták, jobban fogom érteni az ottani emberek gondolkodását, mint a nyugatiak, s a felmerülő problémákat is könnyebben megoldom, hiszen azok talán hasonlítanak a magyar gyárépítésnél tapasztaltakhoz. Az amerikaiak ilyenkor leblokkolnak, míg mi elkezdünk megoldást találni.
Logikus volt ez a magyarázat, s nekem megtisztelő a felkérés. A helyszínen azonban jó darabig némi fenntartással kezeltek. Nem értették, hogy kerülök én oda, az amerikaiak miért nem egy amerikait, vagy legalábbis nyugat-németet kértek fel a munka irányítására, az alapított cég vezetésére. A személyes kapcsolatom jó volt mindenkivel, de ez sokáig nem volt elég. Mindenki azt kérdezte, az értik, hogy én magyar vagyok, de ugye Amerikában születtem? Amikor meghallották, hogy nem, akkor meg azt gondolták, biztosan hosszú ideig éltem az USA-ban. Erre is nemet mondtam. Sehogyse értették: ha egyik sem igaz, akkor miként irányíthatom én Németországban egy amerikai cég gyárát? Talán a kapcsolataim…? Bár látták, naponta tapasztalták, hogy értek a szakmához, de úgy tűnt, ez nem elég meggyőző érv… Valaminek lennie kell a háttérben – gyanakodtak sokáig.
Talán ezzel is magyarázható, hogy bár már több hónapja igazgató voltam, de a szükséges munkavállalási engedélyt nem kaptam meg. Érthetetlenül elhúzódott az eljárás. A hatóságok sem tudtak mit kezdeni a helyzettel: Magyarország és Németország között volt munkaügyi megállapodás, az alapján automatikusan megkaptam volna az engedélyt. De én magyar voltam és a luxemburgi- amerikai vállalat kezdeményezte a kinevezést. Sok levelezés után a Külügyminisztérium kijelentette: ki kell adni az engedélyt. A budapesti konzulátuson továbbra sem tudták kezelni ezt a különös helyzetet, ezért besoroltak az előadóművészek közé. Ők ugyanis egyedi elbírálás alapján, egyéni szervezésben szokták megkapni a szükséges engedélyt.
Végülis mindegy, megvolt a papír. A gyár időben elkészült,beindult. Ezután még azt kellett elérnem, hogy a kelet-német dolgozók elhiggyék, tartóan lesz munkájuk. Akkor ugyanis már túl voltak a német egyesítés utáni első csalódásokon. Túl sok szerencselovag tűnt fel, majd tűnt el nyomtalanul… A bizalmat végül is megszereztük, így egy nagyon motivált csapattal sikerült kimagasló piaci eredményeket elérnünk.