Amikor Ázsiában jártam üzleti úton, mindig csodálkoztam, hogy az üzleti tárgyalás előtti este együtt vacsoráztunk a még ismeretlen üzleti partnerrel. Nem értettem, mire jó ez. Aztán leesett a tantusz: a kötetlenebb találkozón megismerik az üzlettársat. Apró jelekből kiderülhet, milyen ember. Ha valaki ott elbukik, másnap nem remélhet üzletet, de még tárgyalást sem.
Valahogy így vagyok én is ezzel. Csak nem mindig választhatok…
2008 nyarán megjelentek a gazdasági krízis első jelei. Még nem lehetett tudni, mi lesz belőle, de arra elég volt, hogy az óvatosabbak kezdjenek felkészülni a nagyobb bajra. Tulajdonostársaimmal úgy döntöttünk, hogy az akkori pénzügyi vállalkozásunkat eladjuk, mert jelentkezett egy nagy magyar vállalkozó, hogy megvenné. Tárgyalni kezdtünk. A megbeszéléseken tudatosan előszobáztatott bennünket. A tárgyalásokon diktált, kinyilatkoztatott, s ha tehette, megalázott bennünket, csakhogy érezzük, ő a vevő, tehát ő az úr.
Egy cégeladás sohasem megy gyorsan, de most az idő ellenünk dolgozott. Szeptember közepén csődbe ment az amerikai Lehman Brothers, szaporodtak a válságjelek. A mi vevőnk erre hivatkozva egyre lejjebb nyomta az árat. Élvezte, hogy szorongat bennünket. Pedig az átvilágításnál látszott: nincs baj cégünk működésével, sőt... 2008 őszére összeállt a szerződés, amit lehetett, részletesen szabályoztunk. De mindig akad olyan részlet, ami bizalmi alapon működik. Vannak íratlan szabályok, amiket nem kell leírni, de illik betartani. Korrekt üzletfeleknél ez nem is kérdés.
A megállapodás része volt, hogy én a tárgyalás időszakában, az ügylet zárásáig nála, azaz a cégénél dolgozom, ezzel is megkönnyítve az új szerzemény beintegrálását. Szerződést kötöttünk, határozott időre. 2009 kora tavaszáig kellett ott maradnom, addigra alá is írtuk a szerződést.
Hajnaltól késő estig dolgoztam, volt mit csinálnom a cégnél. Ha már belementem, akkor szeretem tisztességesen elvégezni a munkát. Ő ezt látta, ott akart tartani hosszabb időre. Nem vállaltam. Ekkor mindent bevetett, hogy bennünket, a tulajdonostársakat egymás ellen fordítson. Nem tudom, ebből milyen hasznot remélt, de nem is sikerült e „mesterterv”. A határozott idejű szerződés lejártával távoztam. Vártam, hogy rendezi a számlát, amely azonban csak félig sikerült. Így fél pénzzel és egy tapasztalattal távoztam.
Azóta sok év telt. Arról jöttek a hírek, hogy hosszú üzleti szárnyalás után őt is elérte a végzete. Tulajdonképpen sajnáltam. Láttam, hogy milyen sorsra jut egy dolgos, tehetséges ember rossz üzleti attitűddel. Igen, az óra körbejár.