Képzeljenek el egy irodát, amely három óra körül hirtelen kiürül. De előtte sincs „teltház”, a 14 dolgozó ugyanis mind kisgyerekes anyuka, s délutánonként rohannak óvodákba, iskolákba. Mindenki részmunkaidős. Van köztük egyedülálló, és négygyermekes anya is. Csupa olyan ember, aki a magyar álláspiacon a „nemszeretem” kategóriába tartozik.
Eleinte nem volt egyszerű a munka megszervezése, de működött, mert szenvedélyesek voltunk és nagyon akartuk. A cég rohamtempóban növekedett, volt olyan év, hogy háromszoros bevétellel zártunk. Igazunk volt, a kísérletünk sikerült, a kisgyerekes szülők jól teljesítettek. Aztán a munkatársak azt javasolták, vegyünk fel férfiakat, s olyan nőket is, akiknek még nincs gyerekük, így tudnak 8 órában dolgozni. Ezután átállhattunk egy „szokványos” működésre, vegyes csapattal…
Hogy miért, kinek akartam, akartunk bizonyítani? Elsősorban saját magunknak. Az önbizalmunk eléggé megtépázódott, amikor a szülési szabadságról újra vissza akartunk térni a munkába. Én például tizenöt év nagyvállalati HR vezetői beosztás után négy évig maradtam otthon, két kislánnyal. Amikor újra dolgozni akartam, biztos voltam benne, hogy gyorsan találok megfelelő helyet. Rég tévedtem ilyen nagyot! Hónapokig próbálkoztam, leveleimre nem is válaszoltak, vagy ha igen, akkor elutasítottak. Csalódott, és egyre lehangoltabb lettem. A lányok születése előtti tudásom már nem is értékes? Édesanyámtól és férjemtől jött a bíztatás, hogy próbáljam meg önállóan, alapítsak céget. Az édesanyámtól kaptam az induláshoz szükséges pénzt, amit addig a nyugdíjas éveire tett félre. „Ez a pénz most nálad jobb helyen lesz!” – mondta.
A cégalapítás után is értek meglepetések. Elmentem egyszer egy nagyon nagy vállalat HR-vezetőjéhez, akit korábban jól ismertem. Büszkén meséltem, hogy mi egy kisgyerekes nőkből álló cég vagyunk, remek munkát végzünk, érdemes lenne kipróbálnia. Ő csak ennyit kérdezett: „Mondd csak, Viki! Miért éri meg neked ázott kiskutyákkal dolgoznod?” Nem értettem a kérdést. Ázott kiskutyák?! Hol vannak itt ázott kiskutyák?! Csak később esett le a tantusz, hogy ezek az ázott kiskutyák mi lennénk. Mi, a kisgyerekes nők.
Ahányszor csak erre gondoltam, nőtt bennem a düh és az ingerültség. Azóta bánom, hogy akkor még nem tudtam válaszolni e lesajnáló megjegyzésre. De ez külön erőt adott, hogy megmutassam milyen jól működünk! Be akartuk bizonyítani, hogy az ázott kiskutyák fantasztikus teljesítményre képesek. Sikerült. Ma már 10 éves a cég, 76-an vagyunk. És továbbra is hiszünk a kisgyermekes szülőkben.