A munkám beszélgetésekből áll. Ebből élünk, azaz abból, hogy partnereinknek ez a párbeszéd a hasznukra válik. Ráadásul egy beszélgetés akkor a legeredményesebb, ha nincs konkrét célja és iránya. Szigorúan az üzletnél maradunk, de annak bármely aspektusa terítékre kerülhet. Az ilyen „céltalan” beszélgetések jellemzően nehezen indulnak, kicsit feszengve, kicsit erőltetetten, hiszen mindkét fél a megfelelő sztorin gondolkodik. Majd egyszer csak előbújik a megfelelő téma, talán csak érintőlegesen, azt puhatolva, hogy a másik fél ehhez hozzá tud-e tenni valamit. A válasz jellemzően igen. Sőt! Ilyenkor jönnek a nagy „durranások”. Onnan, ahonnan az ember nem is várja.
Ja, igen! És fizetnek is ezért… Bár nem pszichológus vagyok, hanem pénzügyi és adótervező. Feltárok, optimalizálok, kockázatot kezelek, és támogatom a döntéshozókat. Az adótervezés számomra egy módosult tudatállapot, egy szellemi kohézió. Amihez a partnerem ért, abba kell belefolyatnom a saját tudásomat, tapasztalatomat úgy, hogy minden hézag maradéktalanul ki legyen töltve.
Nemrégiben elfogadtam egy kávégép-forgalmazó cég meghívását a saját bemutatótermükbe. Könyvviteli munkáikat már egy éve átvettük, így az adózása már költséghatékony, optimalizált és transzparens volt. Az értékesítési eredmények azonban nem jöttek. Pozícióm komoly helyzeti előnnyel bírt, hiszen belülről, a számok oldaláról ismertem a céget, ugyanakkor laikusként álltam a tevékenységükhöz, mint egy független megfigyelő.
A cégvezetés büszkén mesélt a masinákról. Ez a legfelső kategória Magyarországon, a kávégépek Rolls-Royce-a. Optimális méret, tökéletes külső, kifogástalan minőség. Csak éppen nem megy! Azonnal tudtam a magyarázatot: túl drága. Egy kávégép nem olyan, mint egy luxusautó, amit a cégvezető használ. A kávégép egy munkaeszköz, amit a munkavállaló használ, és pénzt kell, hogy termeljen, ráadásul minél kisebb ráfordítással.
Az ötlet is egyszerű volt, ami azonnal megfogalmazódott, és kockázat híján elfogadták. Még a hétvégén kidolgoztam egy konstrukciót, ami a bérleti szerződés és a nyílt végű lízing nem engedélyköteles-kombója volt. Az ügyfél magasabb első havi díjas bérlettel indított, majd fix díjat fizetett folyamatosan, míg konstrukció függvényében 1-2-3 év után dönthetett, hogy maradványértéken megveszi, vagy folytatja a bérletet. A tranzakció igazi win-win ügylet lett. A bérlő kockázatát minimalizáltuk, ugyanakkor biztosítottuk, hogy a fizetett díj az eszköz amortizációját és a finanszírozás költségét fedezze.
Az elmélet kidolgozását követő napon egy megrendelő elfogadta az első kiadott ajánlatot. Most pedig 300% feletti éves növekedésnél tartunk. Egy beszélgetés, pár óra munka, plusz 300%. Kell ennél több?