Tíz éve, egy álommal, és azzal kezdődött minden, hogy az akkor már meglévő üzleteimre „rányitotta” a sajátjait egy kereskedelmi üzletlánc. Tudtam, ha nem találok ki gyorsan valamit, ez véget vethet a vállalkozásomnak.
Napokig csak a megoldást kerestem, mit tegyek, hogy talpon maradjak. Tisztában voltam azzal, hogy csak azt érhetem el, amit megvalósíthatónak hiszek, és, hogy életben kell tartanom a vállalkozásomat. Abban is biztos voltam, hogy amit célul tűzök ki, azt megcsinálom. Már csak a célt, és az oda vezető utat kellett megtalálnom. Egy éjszaka hozta el az ötletet. Azt álmodtam, hogy egy pékségben dolgozom. De ez a sütöde csak az én képzeletemben létezett, merthogy addig még sosem jártam pékségben. Ahogy felkeltem, azt gondoltam, én ennek az álomnak azonnal utána is járok. Egy hirdetési újságban találtam is egy eladó pékséget. Telefonáltam, és kiderült, hogy az a vállalkozó árulja a pékségét, aki az én üzleteimbe is szállít, ráadásul az ő kenyerét szerették a környéken a legjobban.
Még aznap megnéztem a pékséget. Tetszett, amit láttam, a tulajdonos pedig bíztatott, hogy vágjak csak bele nyugodtan, menni fog ez nekem, vihetem a pékeket is, megmarad az a hat vagy nyolc üzlet, ahová szállít, és akkor tuti, hogy nem lesz semmi gond.
Egy héten belül enyém volt a pékség. Ám az nem volt igaz, hogy gond nélkül tudom csinálni, egyáltalán nem volt egyszerű. Be kellett iratkoznom egy pékiskolába, hogy megismerjem a szakmát, s a pékek ne tudjanak minden hibát a lisztre fogni. Akadozva tettem meg az első lépéseket. Már-már összeomlottam, amikor két pék, akik az üzleteimbe szállítottak, azt mondták, nekem elment az eszem, hogy megvettem azt a pékséget, és kizárt dolognak tartják, hogy nőként helyt tudjak állni a szakmában, hiszen még nekik is nehezen megy ez férfiként.
Na, ekkor összekaptam magam, ekkor döntöttem el végleg: csak azért is megmutatom! Egy éven belül megdupláztam a termelést, nyitottam még tizenkét saját üzletet, és még legalább másik hatvanba szállítottam kenyeret, majd elkezdtünk péksüteményeket is gyártani. Azóta pedig már a fiaim is bekapcsolódtak a munkába. Velük kibővült a kereskedelmi vállalkozásunk, és a pékséget cukrászattal egészítettük ki.
Egész életemben, de főként a munkámban, mindig is volt bennem egy bizonyítási vágy, hogy nőként is helyt tudok állni. Most már változott a világ, de tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt érvényesülni. Gyakran tapasztaltam, hogy a férfiak nem tekintenek egyenjogú tárgyalópartnernek.
Pszichológusként sokat foglalkozom az álmokkal. Tudom, hogy az enyém akkor csak egy vágyálom volt. Ám nem csak a múltból táplálkozott, hanem a jövőbe is mutatott… Csak hinni kellett benne. Én hittem.