Te aztán tudod, hogyan kell kereskedni! A jég hátán is megélsz – nemrégiben mondta ezt egy ismerősöm. Igaza volt. De rögtön eszembe jutott, miért is lettem én ennyire céltudatos, ügyesnek mondott kereskedő.
Egy jól menő cégben dolgoztam, ám egy vita miatt egyik napról a másikra az utcára kerültem. Igazságtalannak, méltánytalannak éreztem a helyzetet, elkeseredett és dühös voltam. Ráadásul egy fillér nélkül maradtam. Ilyen mélyen se addig, se azóta nem voltam.
Pár napig emésztettem a történteket, aztán egyre erősebb lett bennem a bizonyítási vágy. Így nem adhatom fel, majd én megmutatom, mire vagyok képes, mondogattam naponta. Elképzeltem, milyen vállalkozásban érezném jól magam, milyenben hinnék igazán. Így alakítottam ki az új stratégiát egy saját cégre vonatkozóan, ami nagy- és kiskereskedelmi profillal rendelkezik, erős oktatási, innovációs vonallal. Tudtam, mit akarok, csak még azt nem, miből.
Felkerestem három nagy beszállítót, akikkel korábban dolgoztam, s akikkel emberileg is jó kapcsolatom volt. Vázoltam helyzetemet, terveimet. Elhitték, hogy a semmiből erős céget teremtek, és hogy a jövőben is együtt fogunk dolgozni. Mindhárman segítettek: 8 millió forint értékben adtak árut úgy, hogy csak egy év múlva kellett kifizetnem.
Innen kezdve elindultam felfelé. Nem egyszerűen kereskedni akartam, hanem együttműködni beszállítókkal, vevőkkel. Törekedtem arra, hogy mindig win-win szituáció alakuljon ki, mert ez jelenthet egy tartós alapot a jövőben is. Vevőinket kezdetektől nemcsak kiszolgálom, de oktatom is, átadom azt a tudást, amivel ők is értékesebbek lehetnek. Hiszek a pozitív pszichológiában, a tisztességben, optimistán közelítem meg a legnehezebb helyzeteket is. Derűlátásom, értékrendem átragadt partnereimre is. Még azokra is, akik tudatosan csúsztak át a „szürke zónába”, azaz a szabályokat sajátosan értelmezték, használták. Egyszer nagyon be akartam kerülni egy ilyen cégcsoporthoz, szállítóként. Nem sikerült. Nem értettem, miért nem. A belső dolgaikat nem ismertem, csak azt láttam, pörög az üzletük. Az egyik cégtulajdonos az utolsó próbálkozásomnál csak annyit mondott: „várj még egy kicsit, most jobb, ha kívül maradsz”. Pár napra rá bajba jutottak, nem fizették ki beszállítóikat sem…
Azóta is hálás vagyok nekik. Úgy értelmeztem, hogy nem akartak magukkal rántani a bajba… Látták, én más értékrend szerint működöm. Tisztelték a tisztességet, még ha ők lazábban kezelték is az erkölcsi normákat. Ez az eset és a cégből való kiebrudálásom csak megerősített benne: jónak lenni jó…
Bejött ez a stratégia. A bizonyítás sikerült. De nem is ez a lényeg, inkább az, úgy élek, úgy dolgozom, ahogy szeretek. Együttműködve.