2016 tavaszán az egyik piacvezető szerszámgépgyártó vállalat – mint az egyik legfontosabb ügyfelét – meghívott az új technológia központjának átadási ünnepségére. Nekem mindig is fontos volt a gépgyártás-technológia – ez az alapszakmám –, ezért figyelemmel kísértem azt a fantasztikus fejlődést, amelyet ez az iparág elért az elmúlt két évtizedben. Ezért örömmel vállaltam a felkérést, amely arra is kitért, hogy a magyarországi ügyfelek nevében beszédet kell mondanom a sok vendég előtt. Nem riadtam vissza, de azért kicsit izgultam, hiszen ott volt a globális vállalat tulajdonosa Japánból és a számomra ismeretlen kultúra kihívásnak tünt.
Emlékezetes maradt e nap. Annyira jól sikerült a megnyitó és a beszédem is tetszett a tulajdonosnak, aki – talán ezért is – meghívott egy szépen, stílusosan berendezett irodába. Hosszan beszélgettünk az iparágról és ő röviden elmesélte vállalata történetét. Ekkor tudtam meg, hogy Sadakichi Yamazaki egy évszázada, gyékényszőnyeg-szövésre specializálva alapította a Yamazaki gyárat. A vállalat egy évtizeden belül megkezdte első szerszámgépeinek gyártását, és nem sokkal később hivatalosan is megteremtette a márkát, aminek jelentése mára eggyé vált az innovációval és minőséggel.
Ma ez az iroda az én irodám!
Nincsenek véletlenek, mondtam már sokszor, és ez a történet ismét csak ezt a vélekedésemet igazolta. Éppen a Yamazaki Mazak alapításának 100. évfordulóján, 2019 júniusában felhívott egy angol fejvadász, hogy érdekelne-e egy piacvezető szerszámgépgyártó regionális ügyvezető igazgatói pozíciója. Mivel akkor már közel 20 éve a Grundfosnál dolgoztam, és így 50 év körül azért sokunknak eszébe jut, hogy akarunk-e valami újat és mást csinálni, mert ha igen, akkor most kell megragadni az alkalmat. Tudtam, túl sok globális piacvezető szerszámgépgyártó nincs a piacon, ezért hirtelen belém hasított az emlék, a beszélgetés abban az irodában és reménykedtem, hogy talán a Mazak lesz ez a cég. Úgy éreztem, nyitott vagyok az újra, de ha erről lenne szó, akkor kifejezetten örülnék is e megkeresésnek. A második interjún kiderült, hogy valóban ők keresnek a Kelet-Közép-Európa régióba egy ügyvezetőt. Innen kezdve részemről nem volt visszaút. Az i-re a pontot az tette fel, hogy amikor szeptemberben találkoztam a tulajdonossal Hannoverben, rögtön megismert és visszaidézte a megnyitót. Azonnal közös hullámhosszon voltunk. Felvettek.
Így minden reggel, amikor belépek az irodámba, eszembe jut az a májusi nap 2016-ból… Azóta még határozottabban vallom: az üzleti életben sose lehet tudni, mi mire lesz jó. Így vagy úgy, de minden befektetés megtérül egyszer! Íme a példa: a cégavató beszédből állás lett. Igaz, négy év múlva.