A pénzügyi válság első évei után jól indult a 2010-es esztendő. Nagy tendereket nyertünk, ágyainkkal és matracainkkal több szálloda felújításában vehettünk részt. Teljes kapacitással, megfeszítve dolgoztunk ezen.
Február tizedikén este külföldön ért a telefon, hogy ég a budapesti üzemünk és a cég központi épülete. Komoly, nagy tűz volt, megsemmisült az ott tárolt készlet, az asztalosüzem és az összes matracgyártó berendezés, az üzemépülettel együtt.
A harmadik napon, mikor visszaértem, csak néhány helyen kellett az újraéledő tűzfészkeket oltani, de a tűz-marta, víz-áztatta irodaépületbe még nem mehettünk be, ott toporogtunk a havas, kormos sárban, szinte reményvesztetten. Nem volt világos, hogyan fogjuk a szerződéseket teljesíteni, egyáltalán, mihez fogunk kezdeni. Aztán megállapítottuk, hogy a megbízásokat azért nyertük el, mert kiváló matracokat tudunk előállítani. Hát akkor folytassuk is ugyanezt!
Kiderült, hogy az ügyfélkör – nemcsak a szállítók és a szolgáltatók, hanem a vevők is – kész tenni azért, hogy az akkor húsz éves céget ne sodorja el a katasztrófa. Az anyagbeszállítók megmunkálási részműveleteket vállaltak át, a dolgozóink idegen helyeken működtek közre, az összeszerelést egy fűtetlen barakkban, gépek híján, sok többletmunkával végeztük el. Ám néhány héttel a tűzvész után szállítottunk, késedelem nélkül megnyitott az összes szálloda, ahol számítottak ránk.
A legérdekesebb viszont a kiskereskedők hozzáállása volt. Ágyneműt sokan tudnak gyártani, és a matracok választékában is voltak versenytársaink. Ezzel együtt a Billerbeck termékeket értékesítő kis szakboltok a legkülönbözőbb módon bíztattak bennünket, segítség, szolidaritás, akár az előre fizetés formájában, a pénzhitel lehetőségét is beígérve. Mindenki megerősítette, hogy nem akar más szállítóhoz átpártolni.
Pedig akkoriban mindenki temette az önálló kiskereskedőket, „az az üzleti modell túlhaladott, érdektelen”, szóltak a jóslatok. Bennünk mégis ekkor erősödött meg az a sziklaszilárd elhatározás, hogy minden erővel a szakbolti kiskereskedelem menekítése, sőt fejlesztése érdekében fogunk dolgozni. Ők állnak közel a vásárlóinkhoz, nemcsak azért, mert a belvárosokban vannak, hanem azért is, mert létezésük zálogának ők is a folyamatosságot és a megbízhatóságot tekintik. Ez a mi márkánk világa, és ez a bennünk bízó célcsoport világa is.
2010 után a belvárosok sétálóutcáin jószerével csak kebabsütők létesültek. Jobbra konyhafelszerelés-bolt zárt be, balra órás. Ellenben a mi forgalmunk a szakbolti kiskereskedőkkel a többszörösére nőtt. Intenzíven együttműködünk. A tűz utáni összefogás megtöbbszörözte erőinket.