„Ej, csak egészség legyen, meg egy kis tűrhető kártyajárás” – a Mikszáth Kálmán által megfogalmazott kívánság igazságát, már ami a mondat első felét illeti, magam is mind többször tapasztalom. A mozgás, amely tudományosan bizonyítottan elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez, mindig része volt az életemnek: a kerékpározás, a sízés, a futás gyerekkorom óta, sokáig rendszeresen jártam mountain bike versenyekre, sőt három éve a határaim megtapasztalása céljából a spartan race-t is teljesítettem, de még ma, 64 évesen is rendszeresen úszom, kocogok, biciklizem. A sport kikapcsol, hiszem, hogy erre időt kell találnia mindenkinek, főként, aki stresszesen él. Az étrendemre is figyelek már jó ideje, és az egészségügyi szűréseken mindig részt veszek. Ennek fontosságára egy közeli jó barátom súlyos betegsége is rávilágított.
Az illetőt daganattal diagnosztizálták, és magam is igyekeztem minden kezelési lehetőséget felkutatni az érdekében. Már a végső stádiumban volt, amikor Monte Carlóban, az Ernst & Young Év üzletembere találkozóján megismerkedtem egy gyógyszeripari befektetővel, akinek a cége éppen e betegségre fejlesztett gyógyszert. A barátomat sajnos, már ezzel sem lehetett megmenteni, de a monacói találkozón közelebbről megismert üzletember eltökéltsége, illetve az ott látott, hallott egészségipari befektetési példák mély benyomást tettek rám. Olyannyira inspiráló volt az a három nap, hogy elhatároztam: ha egyszer kiszállok a fuvarozásból, az egészségügybe fektetek, mert óriási perspektíva van benne.
Ezért amikor eladtam a logisztikai cégem üzletrészét, nem volt kérdés, hogy az építőipari fejlesztések mellett egy magánklinika lesz az új irány. Azt is tudtam: az általam létrehozott klinikán a jelen kor elvárásai szerinti legjobb orvosi ellátást kell nyújtanunk, és mellette a betegségek szűrésére is nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Ha ugyanis a barátomnál időben diagnosztizálják a rákot, és azonnal elkezdik a kezelést, talán még mindig élne.
Nagyon rossz azt olvasni, hogy az unión belül mennyire hátul kullogunk a várható élettartamot tekintve, miközben a tudomány jelenlegi állása szerint genetikai adottságainkat tekintve akár 120 évig is élhetnénk. Magam mindent elkövetek, hogy ezt a lehető legjobban megközelítsem. De ugyanilyen elszántan igyekszem tenni azért, hogy a családom, a barátaim is sokáig egészségesek maradjanak. Mindenkit szűrésre „csábítok”. Nagy dohányzás-leszoktató is vagyok, és még a logisztikai cégemnél több tucatnyi embert fertőztem meg a kerékpár-szenvedélyemmel a közös céges Balaton-körbetekerések során. A legtöbben közülük az óta is rendszeresen nyeregbe szállnak. Nagy öröm ez számomra.