Hogy én indítottam-e el Magyarországon az elektromos repülést? Nem. De ott voltam, amikor kipattant az a bizonyos „szikra”.
Egy pesti étteremben ültünk, még 2014-ben: egy német Siemens-kolléga, Dr. Frank Anton, két magyar kollégám, Dr. Balázs Gergely György és Zeitler Balázs a frissen alakult K+F csapatunkból, és én. A beszélgetés az elektromos repülés körül forgott, és Dr. Anton egy számukra addig megoldatlan technikai problémát vázolt fel. Dr. Balázs pedig feltett egy egyszerű kérdést: „és így próbálták már”? Kezével a levegőbe rajzolta, mire gondol. Abban a pillanatban érezhető volt, hogy valami fontos és izgalmas dolog megszületésének vagyunk tanúi. Az akkori kis K+F csapatunk ma, 2017-ben már több mint ötven főt számlál, és nekik köszönhetően jött létre a Magnus eFusion kétüléses elektromos repülőgép hajtásrendszere. A szárnyalásnak pedig – reményeim szerint – még nincs vége.
Annak története pedig, hogy mi négyen egy asztalnál ülhettünk, majdnem 15 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Akkoriban a Siemens egyik japán leányvállalatánál, az egészségügyi berendezésekkel foglalkozó részlegnél dolgoztam CFO-ként. Dr. Frank Anton ugyanezen a területen volt, a német központban.
15 évvel később, immár magyarországi elnök-vezérigazgatóként arra törekszem, hogyan tudnánk Magyarországot láthatóbbá tenni a Siemens globális térképén. A K+F adódik kitörési pontként. Felállítottunk tehát egy kis csapatot, amely elektromos hajtásokkal foglalkozott, és sokat tettünk azért, hogy a csapat fejlesztéseire felfigyeljenek az anyavállalatnál is.
Egyik este váratlanul e-mailt kaptam Dr. Antontól. Az e-mailt telefonhívás, majd Magyarországra szóló meghívás követte. Így került sor az említett vacsorára is, ami a magyarországi Siemens számára végül azt jelentette, hogy mi is szerves részesei lehetünk az iparág következő nagy dobásának, a légiközlekedés villamosításának.
E történetnek két tanulsága is van: egyrészt véletlenek igenis vannak. Az, hogy az az este úgy alakult, ahogy, nagymértékben a véletlennek is köszönhető. De a véletlenek csak akkor érnek valamit, ha az ember felkészülten várja őket. Mi technikailag felkészültek voltunk. Véletlen, hogy pont akkor, pont mi ültünk ott együtt, és utólag azt mondom, jókor voltunk jó helyen. A sikerhez kell a szerencse, de szükség van tudatos építkezésre is, hogy tudjunk mit kezdeni az ölünkbe hullott lehetőséggel.
A másik tanulság, hogy a kapcsolatok építése hosszú távra szól. Előre nem tudható, hogy mikor, és hogyan térül meg, de egy kellemes emlék, a közös szakmai múlt akár majdnem 15 évvel később is meghozhatja az eredményét.
Hogy megérte-e számomra ez az építkezés? Mindenképpen.