1985-ben elnyertem egy norvég (!) ösztöndíjat, melynek persze semmi köze nem volt a mai hírekben annyiszor szereplő támogatáshoz. Egyszerű államközi megállapodáson alapuló ösztöndíj volt. Akkor a meteorológiai műholdak jeleinek vételével és a képanyagok feldolgozásával foglalkoztam. Nagy dolog volt, hogy nemcsak a szovjet, hanem az amerikai NOAA és az európai Meteosat adásait is foghattuk, az akkor rendelkezésre álló – elég kezdetleges – eszközeinkkel.
Ez az időszak világpolitikai szempontból is izgalmas volt, hiszen ekkorra Ronald Reagan amerikai elnök meghirdette a „csillagháborús” terveit, mellyel elsősorban gazdaságilag akarta térdre kényszeríteni a Szovjetuniót (ez végül sikerült is.) A távérzékelés technológiai szempontból érzékeny területnek számított, hiszen az USA a nagyfelbontású – általunk nem elérhető – műholdjaival előre tudta jelezni például a gabona termésmennyiségét, megkönnyítve az amerikaiak tárgyalási pozícióit. A Szovjetunióban jöttek-mentek a főtitkárok, Brezsnyev, Andropov majd Csernyenko halála után Gorbacsov, aki később alapjaiban változtatta meg a mi helyzetünket is.
Ilyen háttérrel kerültem ki az oslói, majd a bergeni és a sarkkörön túl fekvő Tromsöi Egyetemre, illetve több olyan, akkori high-tech céghez, melyek a felsorolt intézeteknek fejlesztettek. Akárhová látogattam, mindenhol a számunkra elérhetetlen, legkorszerűbb számítógépek (PDP, VAX) működtek. Ezekkel vizsgálták a sarki légkör állapotát, gyűjtötték a meteorológiai bóják adatait a sarkvidéki tengerekről, és követték nyomon a hajókat, hogy baj esetén azonnal segíteni tudjanak. Ezek mellett a képfeldolgozás apróságnak számított.
Bár a KFKI licenc alapján, TPA néven gyártott egy korábbi PDP gépet, mégis, akkor még gondolati síkon is elképzelhetetlen volt, hogy Magyarország, mint a „keleti blokk” országa valaha is hozzájuthat ilyen kategóriájú számítógépekhez. Virágkorát élte a COCOM lista, mely azt szabályozta, hogy milyen fejlett technológiát, milyen országokba nem lehet exportálni. Mi akkor a többi szocialista országgal együtt ki voltunk zárva a korszerű számítógépek megvásárlásából, meg persze „kemény valutánk” se lett volna rá. Hazatérve a technológiai szakadék még nagyobbnak tűnt. De azért próbáloztam: sok ötletem, tervem volt, a norvég tapasztalatokból szerettem volna valamit hasznosítani. A javaslataimat lesöpörték. Elkeseredtem, kiábrándultam mindenből. Úgy gondoltam, itthon nemcsak a korszerű eszközpark hiányzik, de a fejlődéshez szükséges nyitott gondolkodás is, és belátható időn belül nem változik semmi…
Tévedtem! Négy év múlva leomlott a berlini fal és a vasfüggöny is lehullt. Apránként a technológiai korlátozások is megszűntek. Én azonban ezt már nem tudtam kivárni. Új területre váltottam.