Azt túlzás lenne állítani, hogy 1984-es megalakulásakor a Tensi komoly irodát bérelt volna! Pénzünk kevés volt, így be kellett érnünk a Komjádi Uszoda ruhatárával, de ott is csak hetente kétszer kaptunk egy kis helyet. Boros Józsi (aki jelenleg a Tensi egyik tulajdonosa és ügyvezetője) mamája intézte az ügyet. Kezdetben ennyi hely is elég volt ennek a kezdő vállalkozásnak, ami leginkább a GYSEV-nek, majd később a Malév Air Toursnak biztosított hátteret: sí trénerek-, és idegenvezetők számára. Amikor 1992-ben távoztam a Malév vezérigazgatói székéből, bekapcsolódtam a Tensi irányításába. Innen kezdődően lett igazi vállalkozás. S akkor már az „irodakérdés” is fontossá vált.
Egy véletlen találkozás is segítette a céget 1993-ban, amikor Budapesten keresztül utazott az American Airlinesbe olvadt Pan Am kelet-európai igazgatója: megállapodtunk, hogy a Tensi lesz a vezérügynökségük. Az ötlet két év múlva 1995-ben érett be. Utazási irodánk akkor már egy Dunára néző házban, a Komjádi Uszodával szemben lévő épület földszintjén működött, de mivel ettől kezdve egyre több külföldi céget képviseltünk, terjeszkednünk kellett. Logikus volt, hogy a házban maradva, az emeleteken szerezzünk újabb helyiségeket. Alkudoztunk is az első emeleten egy 150 négyzetméteres lakásra, ám a tulajdonosa irreálisan magas árat kért – 14 millió forintot –, tudva, szorult helyzetben vagyunk, nekünk nagy szükségünk van újabb területekre. Azon az áron nem vettük meg.
Pár nappal később, amikor beértem az épületbe, éppen szembejött velem a második emeleti, egybenyitható lakások tulajdonosa. Rám nézett, s megkérdezte, nem kell nekünk újabb helyiség? Azonnal igent mondtam. Elkezdtünk beszélgetni, a jelzett ár reálisnak látszott, így két nap után már szerződés-tervezetet adtunk át egy ügyvédnek, és foglalót is letettünk az ingatlanra. Ennek területe kétszer akkora volt, mint az első emeleti, s mivel úgyis át kellett alakítanunk, nem volt jelentősége annak, hogy az állapota valamivel rosszabb volt. Ami pedig az árat illeti: körülbelül 12 milliót fizettünk érte. Kétszer akkora területért, kisebb összeget.
A kilencvenes években egyébként azért is volt szükségünk több, különálló helyiségre, mert akkor egyszerre fejlődött több üzletág, így az utazási tevékenység és a légiforgalmi képviseleti háttér. A két divíziót külön kellett választani.
A történethez tartozik, hogy ma már az épület 85 százaléka a miénk, közel 1600 négyzetméter. Később az első emeleti lakást is megvettük, az eredeti árnál olcsóbban. A tulajdonosa ugyanis szabadulni akart tőle, de mi már nem voltunk kényszerhelyzetben. És abban az időben az ingatlanárak éppen alacsonyan voltak.