A kétezres évek elején építettünk a kertbe egy szaunaházat. Eredetileg csak azért, mert szeretünk szaunázni, és ezt otthon is élvezni akartuk, szabadon. Természetesen a család két felnőtt tagja ebben sem teljesen egyforma ízlésű, ezért egy kombinált szaunát kerestünk, amely hagyományos finn és infra funkcióval is rendelkezik. Bár pihenésre szántuk, de hamar rájöttünk arra, hogy a szaunaházba elvonulva olyan fontos családi dolgokról is nyugodtan beszélgethetünk, amelyekről a kamasz gyerekek előtt nem mindig szerencsés eszmét cserélni.
A kabinban az elhelyezkedés is tökéletes volt, mivel már a kezdetekben úgy választottunk magunknak padot, hogy egymással szemben elnyújtózva, a beszélgetés is egyszerű legyen. Szép lassan rászoktam, hogy a fontosnak ítélt megbeszélni valókat arra az estére gyűjtöttem össze, amikor mindketten otthon voltunk és ki tudtunk vonulni a szaunába. A szauna hangulata a beszélgetéseinket is jól moderálta. Az illatok, a csendes, megnyugtató zene, a derengő fény még a legélesebb vitákat is nyugodt, megfontolt mederbe terelte. A nehezebb ügyeket természetesen többször átbeszéltük, újra és újra érvelve az igazunk mellett. Különösen fontos volt, hogy a szaunába nem lehetett bevinni excel táblákat, notebookot. Ehelyett intellektuális szócsatákra kellett felkészülni. Olyan súlyos döntések is itt születtek, mint egy közös családi vállalkozás alapítása, beszállás egy franchise kiskereskedésbe, lakásvásárlás irodának, új családi ház építése. Itt beszéltük végig az üzleti mérföldköveket, az alkalmazotti juttatás elemeit. Majd pedig itt döntöttünk arról, hogy mikor lehet végre kiszállni a franchise-ból, s átköltözni végre az új házba…
A gondolatok összeszedésére kiváló lehetőséget adott a “melegem van, kiülök kicsit” mondat. Ugyanilyen jól működött a „teszek be másik zenét, ez most nekem nem tetszik “ fordulat is. Télen pedig megnyugtató volt belülről szemlélni a kinti havazást... És egyikünk sem vette rossz néven, ha a másik kicsit elmélázott a válasz előtt. Egy szaunai „tanácskozásba” ez is belefért.
Amikor elköltöztünk az új házunkba, a házon belül több helyet is kitaláltunk a szaunának, de az első körben még nem építettük be. Néhány hónap elteltével jöttünk rá, hogy mennyire hiányzik nekünk az a nyugodt, csendes hely. Addigra azonban már csak ketten maradtunk a házban. Rengeteg olyan helyünk van, ahol le lehet ülni és megbeszélni dolgainkat. Mégis azt érzem, hogy a döntések jelentős része komolyabb, feszültebb viták után születik meg, mint annak idején a szaunában. El is döntöttem, hogy a következő súlyosabb döntés előtt bevetem a régi fortélyt, hogy „ezt inkább a szaunában beszéljük meg”.