Ültünk a belvárosi étteremben és az elmúlt órák fáradalmaitól kicsit elpilledve beszélgettünk. Nehéz nap állt mögöttünk. A svéd nagyvállalat döntéshozóival a minisztériumban jártunk, ahol rendkívüli módon két miniszter is jelen volt a tárgyalásokon. Az akkori magyar kormányzat gazdasági és a pénzügyi vezetői is fogadtak bennünket a skandináv felső vezetőkkel, és mindketten magukkal hoztak egy-egy, a területért felelős államtitkárt is. Ez nagyon pozitív jel volt a jövőre nézve. Ezt a svéd vállalat képviselői is érezték, elégedettek voltak a fogadtatással. Sőt, annak is hangot adtak, hogy örülnének, ha saját hazájukban is ilyen jelentőségteljesen foglalkozna velük a politika.
Persze, a tét nem volt kicsi: egy zöldmezős beruházásban egy gyár létesítése, közel 26 milliárd forint értékben. Erre pályázott hazánk, a környező országokkal versenyben.
Bár másnap kora reggel a cégem egyik súlyponti igazgatósági ülésén kellett lennem Lengyelországban, Katowicze mellett, nagyon fontosnak tartottam, hogy a minisztériumi találkozó után meghívjam egy finom vacsorára a döntéshozó svéd kollégákat. Kertész Tibortól, elődömtől és mentoromtól megtanultam, milyen fontosak a szubjektív elemek is a döntésekben. Mi pedig keményen versenyeztünk ebben a projektben a környező országokkal. Így hát nagyot és finomat ettünk, miközben a sofőröm egy közeli szálloda parkolójában aludt, hogy végig tudja vezetni az éjszakát Katowiczéig. Mi pedig az étteremben Magyaroszág esélyeit latolgatttuk.
A vacsora végén még kávét rendeltünk. A svédeknél fontos, szinte szertartásos befejezése az étkezésnek a kávé, előttem pedig még hosszú út állt. A pincér hamarosan mindenkinek felszolgálta a kávét, csak éppen a legfontosabb döntéshozó svéd kollégának nem. Ezzel a régi vágású, kiváló szakemberrel nagyon jó kapcsolatom volt. Ám amikor észrevette, hogy éppen neki nem hozták ki a fontos befejezését az esti étkezésnek, meglehetősen rosszul fogadta a helyzetet. Odafordult hozzám és félig viccesen, félig komolyan közölte: "János, én nem kaptam kávét! Nem Magyaroszágon lesz a beruházás." A pincér közben éppen, hogy csak elfordult az asztalunktól, mikor szabályosan utána üvöltöttem. A kollégának is azonnal hozza ki a megrendelt kávét! Sőt, rögtön kettőt! A svéd vendégek természetesen nem értették, mit mondtam magyarul a felszolgálónak, aki villámgyorsan kihozta a két csészét és letette a svéd kollégám elé. Az asztalnál harsány nevetés tört ki, a nagyszerű skandináv szakember pedig azt mondta: "János a beruházás Magyarországon lesz."
2003-ban alá is írtuk a szerződést a magyar kormánnyal és 2004-ben felépült Nyíregyházán az Electrolux legnagyobb európai hűtőgépgyára.