Sehol nem egyszerű biztosítótársaságot létrehozni. Ám hogy három évig tartson a procedúra, erre még legrosszabb álmaiban sem gondol egy alapító. A DAS német jogvédelmi biztosító így járt Lengyelországban. Valami hasonlót várt Magyarországon is. Éppen ezért csínján bánt a költségekkel.
Az új céghez főnök kell, ezért felvettek engem vezérigazgatónak. Irodát nem béreltek, titkárnőt sem alkalmaztak. Majd ha lesz engedély, mondták. Persze, azért közben az indulásra is készülni kellett. Ehhez pedig szakemberek kellettek. Meg működő háttér.
Szóval: miközben intéztem a hivatalos dolgokat, elkezdtem potenciális munkatársakkal tárgyalni. Hol egy kávéházban, hol meg bekéretőztem valamelyik barátom irodájába, hogy mégis megadjam az interjú rangját. Előfordult, hogy vizes helyiséget kaptam kölcsön, nem győztük reklámesernyőkkel eltakarni a falon éktelenkedő foltot…
Mindezzel együtt viszonylag gyorsan fel tudtam venni a fontos szakembereket, titkárnőt még nem, mert az még luxus volt… Így amikor vendég jött hozzám, a pénzügyi igazgató szolgálta fel a kávét, s a vizet. Amikor nála volt tárgyalás, én vittem kávét nekik. Az induláshoz működő IT-programra volt szükség, amit a tulajdonostól kaptunk. Az egyik reggel azt láttam, hogy minden kollégám – lehettünk akkor már vagy öten – egy monitort bámul, és szörnyülködik. Kiderült, nem az osztrák verziót, hanem a szlovákot kaptuk meg, természetesen szlovák nyelven. Máskor meg a monitorokat állították fejre, úgy próbáltak dolgozni… A képernyő beállítást nem lehetett megfordítani, hát a monitorral tették ezt…
Sok-sok munka után így jutottunk el oda, hogy a biztosítási felügyelet vezetője a tulajdonosokkal akart tárgyalni. Akkorra már minden papírt benyújtottunk. A tárgyalás inkább csak formális, baráti volt. Mindannyian azt vártuk, hogy ünnepélyesen átadják nekik az engedélyt. Nagy meglepetésünkre azonban a megbeszélésen erről nem esett szó. Teljesen kétségbe estünk, ki tudja meddig tart még a folyamat.
Amikor elbúcsúztunk, megkérdeztem a felügyeleti vezetőt, hogy készíthetnék-e egy fotót, amint átadja a kezében lévő dokumentumot a tulajdonosnak. Igennel felelt. Aztán véletlenül rákérdeztem, mi az, amit átadott. Ja, ez a maguk engedélye — hangzott a válasz. És megtarthatnánk esetleg? – kérdeztem. Persze, miért ne? — és átnyújtotta. Hatalmas volt az öröm.
A hivatalos engedélyt ajánlott levélben is megkaptuk. Mint kiderült, a rendszerváltás utáni években addig a mi biztosítónk megalapítása tartott a legrövidebb ideig. Fél évig. És utána tényleg teljes gőzzel beindultunk. Irodával, titkárnővel, munkatársakkal. Ahogy egy nagy nemzetközi vállalat leányvállalatához illik. Mint kiderült, a DAS csoport legsikeresebben induló zöldmezős beruházása lettünk.