Írhatnék arról, milyen volt egy cég felépítésében részt venni másfél évtizeden keresztül: a kezdetektől a több mint kétmilliárd forint árbevételig, a háromfős létszámtól a közel 300 fősig. Írhatnék arról is, milyen nehézségei és szépségei, és leginkább milyen tanulságai voltak a tulajdonossal való együttműködésnek. Írhatnék növekedésről, piacszerzésről, konfliktusok kezeléséről. Ez a történet most mégis arról a döntésről és hosszú belső csatározásról szól majd, ami után kiléptem a cégtől és önálló vállalkozásba kezdtem.
Valójában nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék, csak azt, hogy kevesebb stresszel, akár kevesebb havi bevétellel, nyugodtabban lenne jó élni. Voltak ötleteim, megtakarításom, megértő családom és hitem ahhoz, hogy 41 évesen tudok valami újat, jót létrehozni vállalkozóként is.
Az alkalmazotti lét ugyanakkor különleges „extrákkal” bír: minden hónapban befolyik a biztos bevétel, jár néhány hét szabadság, és ahogy sok helyen a vezetői pozícióhoz, nekem is járt telefon, cégautó. Tudtam, hogy ezeket pótolnom kell, hogy ezek már a saját, sőt, a családi kasszát terhelik majd. Arra azonban nem készültem fel, hogy a beszerzés, a logisztika, az üzemeltetés, a rendszergazda, a gépjármű ügyintéző is én leszek: vezérigazgatóból mindenes. Én vittem a mosóba az autóm és a papírt is én vettem meg a nyomtatóba. Nem derogált, mégis szokatlan volt ez az első időben. Ego-kontrollt gyakorolt az is, hogy az első vállalkozási kísérletem több milliós veszteséggel zárult, és ez évekre mély nyomot hagyott bennem. Azonban ez a kudarcélmény újabb tapasztalatokkal gazdagított, a tanulságok levonása sokat segített a továbblépésben.
A vezetővé válást tanítják, a legtöbb cég milliókat költ a vezetőire, mire belenőnek annyira a kabátba, hogy hatékonyan és emberségesen irányítanak másokat. Aki a vállalkozóvá válást szeretné jól megtanulni, a maga kárán, a maga millióiból tanulhatja meg hosszú évek alatt. A magam részéről a vezetővé váláshoz szükséges tudást sem iskolapadban, tréningtermekben sajátítottam el, sokkal inkább példákon, mintákon keresztül: pro és kontra, mit érdemes és mit nem érdemes tenni vezetőként. Vállalkozóként is nagy hasznát veszem annak a diplomáciai érzéknek, konfliktuskezelő képességnek, amit anno, a harmincas éveim elején tanultam, ahogy annak is, hogy mindenkivel szót tudtam érteni, rangtól, titulustól, IQ-tól és EQ-tól függetlenül.
A vállalkozóvá válás olyan nonstop munka, ahol a saját bőröd, lelked, állóképességed, hitelességed viszed vásárra nap, mint nap. Ha veszteség van, nem lehet kozmetikázni az eredményeket, mert a családi kassza látja kárát. Szabad lét van, szabad idő nincs, ahogy kikapcsolt mobil sincs. A vállalkozói léthez érni kell. Érni kockázat-, és felelősségvállalásban, elköteleződésben, emberismeretben, önérdekérvényesítésben – és nemcsak az éves teljesítményértékelés erejéig, hanem az életben maradásért, nonstop. Édes teher, amelyet ma is önként vállalnék.