Ilyen az emberi természet: szeretünk halogatni. A legnehezebb, a legmagasabb fokú koncentrációt, és persze gyakran a „nemszeretem” feladatokat halogatjuk a legtovább. Ugyanakkor azt is tudjuk, mi általában a halogatás vége: a „nagy kihívás” nemhogy kisebb lesz, de az idő múltával sok esetben még nagyobbnak, és bonyolultabbnak tűnik.
Pályafutásom során sokszor szembesültem olyan feladatokkal, amelyeknek a megoldása szinte átláthatatlanul komplexnek tűnt, és jó okom lett volna arra, hogy „ej, ráérünk arra még” alapon tologassam, hátha eszembe jut egy még jobb megoldás. Én azonban mindig azt tartottam szem előtt, ami elsőre közhelynek hangzik, de súlyos igazság: valamit csak úgy fejezhetünk be, ha elkezdjük. Meg kell tenni az első lépést még akkor is, ha minden részletben nem vagyunk biztosak, ha még nem tudjuk, miről számolhatunk majd be a prezentációnkban... Azaz: eredményre csak akkor számíthatunk, ha nekivágunk.
Nem csak az életünket meghatározó, súlyos következményekkel járó döntésekről beszélek. Ugyanez a helyzet, ha egy kerti munkát kell elvégeznünk, és akkor is – saját tapasztalatból mondom – amikor elhatározzuk, hogy újra elkezdünk focizni, vagy megtanulunk teniszezni. Ha kitűztük a célokat, akkor ne habozzunk, vágjunk bele! Ami kezdetben ismeretlen terület volt, egy idő után szinte észrevétlenül a mindennapjaink részévé válik. A jó hír az, hogy minél inkább következetesek vagyunk a cselekvésben, annál inkább emelkedik a személyes hatékonyság, a belső motiváció is!
Az életem egészen másként alakul, ha annak idején nem teszem meg azokat a bizonyos első lépéseket. Mérnökként dolgoztam egy cégnél, de éreztem, hogy hosszú távon ez a munkakör nem illik hozzám, sokkal szívesebben dolgoznék üzleti-kereskedelmi vonalon. Először a főnökömet próbáltam meggyőzni, majd az álláshirdetések között keresgéltem. Így kerültem a Xeroxhoz, ahol – villamosmérnöki diplomával – telesalesesként álltam munkába. Másként és többet dolgoztam, mint akkor megszokott volt. Ebben persze volt kockázat is, amiről mindig utólag derül csak ki, megérte-e vállalni, vagy sem.
Az én esetemben a válasz egyértelmű. Néhány év alatt, a Xerox ranglétráján folyamatosan feljebb lépkedve az operáció magyarországi és adriai régiójának vezetőjeként, majd a T-Systems üzletágvezető-helyetteseként bizonyíthattam, hogy megérte váltanom. Az SAP magyarországi leányvállalatát 2009 óta irányítom, azóta a társaság árbevétele 13 milliárd forintról 30 milliárd forint közelébe emelkedett, a vállalati üzleti alkalmazások piacán pedig 32 százalékról 50 százalék fölé nőtt a piaci részesedése. Talán nem szerénység, ha azt mondom: ebben annak a bizonyos első lépésnek is szerepe volt.