Jelenlegi hely

Örömzene, piaci alapon

Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ügyvezető zeneigazgatója
Hollerung Gábor, Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, 365 üzleti történet
„Csak az az érték manifesztálódik, amit sok emberhez el tudunk juttatni. Nem hiszek az öncélú művészetben, az üres nézőtér előtt előadott zseniális produkcióban"

 

Nagy bajba kerültünk 2010-ben. Megváltozott a finanszírozási mechanizmus, és mi egyszerre a felszámolás határán találtuk magunkat. Ahol a baj, ott a segítség, mondhatnám. Abban az évben ugyanis a Sting Symphonicity Tour két hangversenyére kértek fel bennünket közreműködőnek.

Mit mondjak? Ez a két koncert alapvetően megváltoztatta a gondolkodásomat a nyilvánosság erejéről, és arról is, hogy mennyire fontos a komoly zenének is a reklám, a széles tömegek megszólítása. Óriási volt Sting körül a felhajtás, és az érdeklődésből nekünk is jutott bőven, és mi bizony mindenkinek boldogan nyilatkoztunk. Akkor szinte az egész magyar sajtó tele volt Stinggel, és így velünk is. Fenntartónk, a budafoki önkormányzat akkor döbbent rá, hogy van egy „híres” zenekara, és a dicsfényből neki is jutott.

Ekkor vált világossá számomra, hogy amíg a hagyományos klasszikus zenei marketinggel csak marginális kört tudunk megszólítani, addig az olyan igényes könnyűzene, mint például Sting, óriási rétegekhez jut el. És elgondolkodtam: mi lenne, ha ezt a fajta marketing-gondolkodást integrálnánk egy komolyzenei együttes gyakorlatába? Mi lenne, ha mi is brand-eket hoznánk létre, melyek mögött természetesen igényes tartalom van? Hiszen az érték és a popularitás nem zárja ki egymást. Beláttam, valamilyen módon a jövőben ezt az utat kell követnünk, hiszen ez üzleti érdekünk is.

Furcsa ezt hallani egy zenész szájából? Már nem annyira. Akkor még biztosan az volt. A túlélésünkben, anyagi helyzetünk stabilizálódásában biztosan nagy szerepet játszott, hogy figyeltünk az igényekre. Azt néztük, milyen megoldásokkal, zenei kínálattal tudjuk elérni, hogy tömegek jöjjenek el koncertjeinkre. A piaci szemlélet akkor még nem volt erős a kultúrában, a zenében sem, ma már ez sem ördögtől való. Én meg azóta határozottan vallom: csak az az érték manifesztálódik, amit sok emberhez el is tudunk juttatni. Nem hiszek az öncélú művészetben, az üres nézőtér előtt előadott mégoly zseniális produkcióban. Fontos a közönség, fontosak a visszajelzések. És persze figyeltünk arra, hogy a tömegigény ne jelentsen gyengébb minőséget.

Bevételeink több mint fele ma már a piacról származik. Nem is tudtunk volna másként tartósan fennmaradni. Olyan brand-eket építettünk, mint a FilmHarmonikusok, Cinemusic, Aranybál. Nyitottak lettünk minden műfajra. Örömmel koncerteztünk Carreras-szal, Bocellivel, Quincey Jones-szal, Koncz Zsuzsával, Déssel, mi indítottuk el a Havasi - projektet. Szeretjük a változatosságot, akár a nekünk is új, néha meglepő megoldásokat. Nem szégyelljük: célunk, hogy hangversenyeinket a közönség élvezze. Nekünk ez örömzenélés. Piaci alapon.