Furcsa fordulatokat hoz az élet. Én például most, 67 évesen nagy hálával gondolok vissza arra a nyíregyházi igazgatóra, aki utált engem, s addig- addig mesterkedett, míg el nem távolított a vállalattól.
Fiatalon lettem Nyíregyházán a Megyei Húsipari Vállalat felvásárlási igazgatóhelyettese. Nagyon élveztem… Volna. Az igazgató utálata megkeserítette az életemet. Négy évig azért csak kihúztam. Ám az új tröszti vezérigazgató – mi a tröszt egyik tagvállalata voltunk –rendet akart. Négy hónapos felmondási időt ajánlott, vagy Szekszárdot, az ottani húsipari vállalatnál hasonló beosztást.
Szekszárd 370 kilométerre volt Nyíregyházától. Az egész családom idekötött. Családi kupaktanácsot tartottunk ahol a feleségem mellett a szülőket is megkérdeztük. Kellett a bölcsesség. Azt mondták, új állást könnyebb lesz találnom vezető beosztásból, mint az utcáról. Akkor hát irány Szekszárd! Szolgálati lakást kaptam, tetszett a munka. Rendet kellett raknom, veszteséges volt a cég. Már reggel 5-kor,fél 6-kor bent voltam: néztem az éjjeli teljesítményt és a szállítók elindulását. Az egyik dömperen vagy 190 kilo bélszín volt. Aznap jött a helyi pártbizottságról valaki,hogy bélszínt szeretne. Kifizeti, de nem kapni a városban. Szóltam a raktárosnak, hozzon. Azt mondta, nincs, és nem is volt. Hirtelen megértettem, mi lehet a veszteség egyik oka. Feljelentést tettem, nyomozás indult, a raktáros öltözőszekrényében fél évre visszamenőleg könyvelés volt arról, kinek adott feketén húst. 27 embert tartóztattak le, 23-an börtönbe is kerültek. Lassan minden stiklit megismertem: lemérettem az autókat, figyeltem a hűtővizet, mert azzal is manipuláltak. Egy év alatt rend lett.
Két év nyolc hónapot voltam Szekszárdon, utána a Budapesti Hús-nagykereskedelmi Vállalathoz helyeztek át. Ismét rendteremtés volt a dolgom. 1986-ban a tröszt megszűnt, ám hogy Budapestnek legyen egy ellátási felelőse, a 19 megyei vállalat és a vágóhíd 5-5 százalékos részesedéssel létrehozta a Budapesti Hús-nagykereskedelmi Vállalatot. Az akkori mezőgazdasági minisztérium volt a felettes hatóság. Ők engem akartak vezetőnek, a pártszervezetnek más volt a jelöltje. De akkor már a teljesítmény, az eredmény számított: 14 igennel én lettem a nyerő.
S innen már felgyorsultak az események: jött a rendszerváltás, a privatizációval, az 5-5 százalékos tulajdonrészekkel senki nem törődött. Én viszont igen. Saját céget alapítottam, kettőt is, és a csődbement vállalatok felszámolóitól elkezdtem felvásárolni a részesedésüket. Örültek, hogy az öt százalékért valaki fizet is nekik.
Így lettem százszázalékos tulajdonos. Vagyis: a sikeres üzleti pályát a nyíregyházi kiutálásnak köszönhetem. Ha az nem lett volna…