Lehetetlent kér az ügyfél. Így gondoltuk, amikor meghallottuk, miről van szó. Aztán beindult a gépezet. Egy próbát megér a lehetetlen megkísértése…
Egy régi kedves partnerünk hívott fel bennünket, hogy nagy bajban van. Elvállalta egy berendezés legyártását, extra rövid határidővel, mert segíteni akart egy fontos vevőjének. Azt gondolták, ha éjjel-nappal dolgoznak, meglesznek időre. Egy dologgal azonban nem számoltak: nem volt meg minden szükséges részegység a gyártáshoz. Hiányzott egy olyan alkatrész az összeszereléshez, ami nincs az országban és itthon sem gyártják. Pánikba estek, tőlünk kértek segítséget. Kollégáim felmérték a készletünket, s látták, hogy a hiányzó alkatrész egy különleges darab, abból mi sem raktározunk, csak célirányosan rendelünk. A rövid határidőt hallván – gyakorlatilag másnap délutánra kellett beszerezni – riasztottak engem. Tudták, hogy én állok kapcsolatban a gyártóval, talán el tudom intézni a lehetetlent.
A külföldi gyártótól sok éve vásárolunk különféle alkatrészeket, ütemezetten, jól megy az együttműködés. Soha nem volt semmi extra kívánságunk, nem kellett beavatkozni a jól megszokott folyamatokba. Bíztak bennünk, bennem. Tudták, ha most ilyet kérek, akkor tényleg „ég a ház”. Nekik sem volt raktáron, de bevállalták, hogy soron kívül, azonnal legyártják és összeszerelik… Délben beszéltünk telefonon, kora délután visszaszóltak, hogy megcsinálták, s légipostán délután 4 órakor fel is adták. Másnap délben már az ügyfélnél volt, azaz 24 óra alatt megszerveztük, lebonyolítottuk ezt a feladatot.
Talán szerencsénk is volt. Abban mindenképpen, hogy kisméretű, közepes súlyú alkatrészről volt szó, amit légipostával könnyen, nem túl csillagászati áron fel lehetett adni. Szerencsénk volt abban is, hogy a gyártó nem azzal volt elfoglalva, hogy miért nem rendeltük meg előbb. Gyorsan felmérte az erőket, és nekilátott, megcsinálta. De talán ez mégsem szerencse volt… Ez kapcsolat, és leginkább bizalom. Ilyenkor derül ki, hogy érdemes lojálisnak maradni az üzletben is a régi, bevált szállítókhoz. A sok éves közös múlt tesz lehetővé extra megoldásokat, lehetetlennek látszó kérések teljesítését is.
Azóta többször emlegetjük e történetet a cégen belül is. Hitetlenkedve, büszkén: egyáltalán, hogyan mertük ezt bevállalni? Miért nem hagytuk, hogy az első gondolat leblokkoljon bennünket, és inkább nemet mondjunk? Miért mentünk bele egy ilyen kudarccal fenyegető, óriási kihívásnak látszó feladatba? Azért, mert optimista, jó csapat vagyunk. Szeretjük kipróbálni, mire vagyunk képesek. Ha valami nagyon nehéz feladat adódik, most is gyakran mondjuk: ha egyszer legyőztük a lehetetlent, miért ne sikerülne ez máskor is?! És újra bevállaljuk…