Három fiatal túrázott a svájci Alpokban az ezredforduló utáni télen. Nagyon hideg volt, fűtéssel már nem tudták ellensúlyozni a kinti mínuszokat, ugyanis órákig vesztegeltek az autópályán egy lavina miatt, ami ráomlott az útra. Egyikük hátizsákjából ekkor előkerült egy üveg panyolai pálinka. Jól jött, mert már átfáztak, vacogtak. Kortyoltak is belőle rendesen. Egyikük, a szatmári szilva hazájából származó fiatalember lelkesen mesélt az 1700-as években már működő falusi pálinkafőzdéről, amit a rendszerváltás után egyre kevésbé használtak ki, míg végül be is zárták.
És akkor beindult a fantáziájuk, tervezgetni kezdtek, mi kellene ahhoz, hogy újraindítsák a pálinkafőzést. A gépkocsi vezető kivételével egyre többször meghúzták az üveget, és egyre színesebbnek látták a jövőt. Akkor már nem zavarta őket, hogy a lavinaveszély miatt nem indulhattak el még óráig, az előttük tornyosuló dugó is reménytelennek látszott. Az autóban vesztegelve eldöntötték: ha hazajönnek, hárman megveszik a romos, elhagyatott épületet, és helyrehozzák, korszerűsítik. Már azon is vitatkoztak, a szilván kívül milyen gyümölcsből főzzenek még pálinkát…. Abban egyetértettek: a szilva lesz az alap. Talán még a marketing-stratégiáról is szót ejtettek, végül is sok órájuk volt, így összezárva. Amikor a hó fogságából végül kiszabadultak, és hazatértek, tényleg megvették a régi főzdét, az elhagyatott, elhanyagolt épületet. Ma már bizton állíthatjuk, jól döntöttek ott, a lavinaveszély határán.
És ha már a régi történeteknél tartunk: nincs az a rozsdás lakat, amit a panyolai pálinka ki ne nyitna. Legalábbis ezt mondják nálunk a falunkban. Hogy miért? A magyarázat egyszerű… A falu határában működő pálinkafőzdéből kikerülő ital olyan népszerű lett, hogy a helyi lakosok bárhova indultak ügyet intézni – a környező települések hivatalaiba, orvoshoz vagy vásárra –, mindig vittek magukkal egy-egy üveg szilvapálinkát. A szilvóriumot aztán ajándékba adva, megenyhült a legszigorúbb hivatalnok is, soron kívül fogadott az orvos vagy éppen jobb hangulatban köttetett meg a vásári üzlet.
A szilvához és a pálinkához értő, szaktudással rendelkező panyolaiak bevonásával 2002-ben tehát elindult a gyártás a korszerűsített üzemben. Egy évtized alatt, többszöri tulajdonosváltással megerősödött a márka. Kezdetben a szilva és az alma adta az alapanyagot, de már nincs az a helyi gyümölcs, amiből ne készítenénk pálinkát. Hiába, ha egy üzlet beindul…