Bulgáriában tartottam előadás, úgy százan ültek a teremben. A szemüveglencsék legújabb nemzetközi trendjeit ismertettem, vetítettem. Angolul beszéltem, a mellettem álló tolmács fordított bolgárra. Figyeltem a közönséget, hogyan reagálnak a hallottakra. Úgy öt perc után azt vettem észre, hogy a hallgatóság kétharmada időnként ingatja a fejét, a többiek meg közömbösen néznek. Nem értettem, mivel nem értenek egyet. Elkezdtem részletesebben kifejteni, mi várható a piacon. Semmi változás.
Valami nagyon nem stimmelt. Akkor már megkérdeztem a tolmácstól, mi a baj? Ezt az előadást már sok országban elmondtam, és értették, követték, teljes volt az összhang. A tolmács visszakérdezett: miből gondolom, hogy baj van? A fejek jobbra-balra mozgatásából, válaszoltam. Ó, hát az azt jelenti, hogy egyetértenek, ők is azt tapasztalják a piacon, amiről én beszélek… Bulgáriában ugyanis a fej vízszintes forgatása az igent jelenti, a bólogatás a nemet.
Kereskedelmi vezetőként 27 ország tartozik hozzám a régióban, északon a Balti államoktól és Oroszországtól kezdve egészen a déli Törökországig. Ahány ország, annyi szokás, annyi gondolkodás, kultúra. Itt csak úgy boldogulhat az ember, ha nyitott, befogadó. Cégünk a német precizitást képviseli a napi munkában, ez fontos termékeinknél, a szemüveglencséknél is.
Ám ez a pontosság sok országban idegen, szeretik lazábban kezelni a megállapodásokat. Többször előfordult már, hogy valahol Kelet-Európában tárgyaltunk, megállapodtunk, ezt kimondtuk, és a végén kezet ráztunk. Mi azután írásba is foglaltuk az egyezséget. A szó elszáll, az írás megmarad… Volt, hogy azonnal jött az értetlenkedő telefon: ez miért kell? Nem bízunk meg egymásban? Az adott szó nálunk nem számít? Magyarként én tökéletesen értettem ezt a mentalitást, hiszen nálunk is sokan úgy tartják, ha kezet adtunk rá, akkor az azt is jelenti, hogy megállapodtunk valamiben. Egy nemzetközi cég képviseletében viszont tudom, akkor működik a vállalat, ha a különböző szokásokat egységes keretbe tereljük. Persze, ehhez időt kell adni, a sok éves együttműködésben összecsiszolódunk, csökkennek a zavaró különbségek, a partnerek alkalmazkodnak a multinacionális cégeknél megszokott folyamatokhoz. Persze, a kulturális eltérések megmaradnak, ettől izgalmas ez a munka…
Az se mindegy, milyen részletesen írunk le egy megállapodást. Az északi országok mindent szeretnek aprólékosan rögzíteni, náluk a részletek is nagyon fontosak. A déli országok lazábbak. Irtóznak a részletektől. Szeretik, ha marad valami „értelmezési tartomány” nekik is. Például határidőben… Húsz éve vagyok a cégnél, 8 éve e terület vezetője. Élvezem a kultúrák találkozását, majd lassú összesimulását.