Egy negatív és egy pozitív történet semlegesíti egymást? Az emberekkel kapcsolatos döntéseknél biztosan nem…
1. Úgy tíz éve történt, amikor még egy távközlési cégnél voltam ifjú menedzser, a jelentéskészítési csoport vezetője. Nagyon igyekeztem a csapatomból kihozni a legjobbat. Volt egy kolléganőm azonban, akivel nem boldogultam. Megváltozott. Hallottam a pletykákat, hogy az új élettársa rossz útra vitte… Mindebből mi annyit láttunk, hogy egyre slamposabban jelent meg, gyakran késett, és nem mondott igazat. Nem tudtam, mit csináljak vele… Aztán az élet tálcán kínálta a megoldást: cégünk felvásárolt egy másikat, a két pénzügyi osztályból kellett egyet összerakni. Elküldhettem volna őt is. Nem ezt tettem. Azt mondtam, mindenkinek jár egy utolsó esély. Rossz döntés volt. Három hónapig még próbálkoztam vele, de nem változott meg. Elbocsátottuk. Haragudtam magamra, hogy előtte olyat küldtem el, aki biztosan jobb lett volna nála. De a másik csapathoz tartozott…
2. Pár évvel ezelőtt kerültem a jelenlegi cégemhez és meglepődve tapasztaltam, hogy itt nem volt szokás vezetői szinteken a rotáció. Akit fiatalon kineveztek, az akár ugyanonnan mehetett nyugdíjba is… Én viszont olyan közegben dolgoztam, ahol természetes volt a váltás. Itt is be akartam vezetni. Hittem abban, hogy a vezetők átmozgatása új energiákat szabadít fel. Elsőként az IT részleg főnökét helyeztem át másik területre. 61 éves volt, 25 év alatt ő építette fel a cég teljes IT-rendszerét. Vitathatatlan tekintélye volt a régi munkatársak előtt. E szakma fejlődési tempója azonban folyamatos változást igényel, gondoltam én. Szükség volt a tapasztalatára, de most máshol. Új kihívást, új feladatot kapott. István – így hívják – nagyon megharagudott rám. Sokáig tartott, mire leplezni tudta csalódottságát, úgy érezte elárultam. Ám az új munkakör beszippantotta: a cégnél létrehoztuk a mi kis operatív törzsünket a koronavírus járvány kezelésére. Feladata lett az egészségvédelem szempontjainak megfelelő új munkarend kidolgozása. Bravúrosan megoldotta. Olyannyira, hogy a megyei kamara honlapján ismertették e rendszert, jó példaként. Több vállalat átvette. Ilyen pozitív változást, ilyen rövid idő alatt még senkinél sem tapasztaltam. Szükségünk van rá, a jövőben is. Az ő pozitív példája tette lehetővé, hogy másfél év alatt az ügyvezető szint alatti vezetőkből a többség új pozícióban bizonyít a mai napig.
Mindkét esetből sokat tanultam. Az első rádöbbentett, hogy a kellemetlen döntéseken minél előbb túl kell jutni. A második meggyőzött arról, hogy egy jó koncepció, jó végrehajtással csak jól végződhet. Még akkor is, ha a döntést – előtte, közben és utána is – sok tépelődés, álmatlan éjszaka kíséri…