Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor csaknem húsz éves munkaviszony után, végkielégítés nélkül kirúgtak a munkahelyemről. Lelkileg és anyagilag is lenullázva éreztem magam, mert egyáltalán nem voltam felkészülve a változásra. Hirtelen egy teljesen ismeretlen helyzetbe csöppentem bele: munkanélküli lettem. Emlékszem, január volt, a papírjaim egy reklámszatyorban voltak, a gyöngyösi munkaügyi hivatal előtt pedig kint állt a sor vége, ahová restelltem beállni... Ekkor tudatosodott bennem, hogy csak magamra számíthatok, és abban a pillanatban azt éreztem, mindent elvettek tőlem, amit addig építgettem, és csak az maradt, ami fejemben van. Ráadásul kiderült, hogy akiket addig a barátaimnak hittem, már rég nem voltak azok, mert az érdekük mást kívánt.
Körbe mentem a városon - közben jól megfáztam -, és azon gondolkodtam, mihez kezdjek. Végül úgy döntöttem, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Nem volt egyszerű elhatározni, hogy vállalkozó leszek, hiszen addig a pálya másik felén játszottam, egy állami közlekedési vállalatnál voltam az anyagbeszerzési osztály vezetője. Addig én „sanyargattam” a beszállítókat, vállalkozóként pedig én lettem a szolgáltató.
Sikerült egy olyan munkába belevágnom, amit mások nem csináltak, mert nem volt meg a kellő szaktudásuk vagy a bátorságuk ahhoz, hogy fékrendszereket újítsanak fel. A biztonsági berendezés, különösen a fék, kényes kérdés a szakemberek körében. Sokan úgy gondolkodnak, egyszerűbb beszerelni az újat, mert ha gond van, akkor mutogathatunk másra. Sokkal nagyobb felelősség megjavítani a féket.
A pneumatikus rendszerek felújítását egyedül kezdtem el, kezdetben saját kezűleg végeztem mindent. Akkor éreztem először, hogy sínen vagyok, amikor vetélytársak híján a vállalkozásom első kilenc hónapjában annyi pénzt kerestem, mint amennyit alkalmazottként akkor kerestem volna a nyugdíjazásomig, ha a pénzemből semmire nem költök.
A váltás, a vállalkozás sok mindenben megváltoztatott, de két lábbal a földön álló ember matradtam attól függetlenül, hogy sikeres vagyok. Munkaadóként sosem felejtem el, mi mindent szerettem volna másként csinálni akkor, amikor beosztottként nem volt hozzá hatalmam. Például markáns a rendről és az alkoholfogyasztásról alkotott véleményem, már csak azért is, mert biztonsági berendezést trehány ember nem szerelhet.
Tapasztalatom szerint a vállalkozók jó részének gond a felelős gazdálkodás, és ha pénz csörög a zsebükben, elfelejtik, hogy az nem az övék, hanem a vállalkozásé, és azzal el kell számolni. Egy vállalkozó egyik legnagyobb erénye a türelem: meg kell várni, hogy eljöjjön az az idő, amikor már költhet. Én ezt az időt eléggé kitoltam. Szeretem biztonságban érezni magam, hiszen volt olyan időszak, amikor kétszáz alkalmazott családja várta otthon a fizetést. Ez nagy felelősség.