Ki ne ismerné Hofi Géza örökzöld slágerét? A „kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek és aztán megint mehet minden tovább..." dal sorait anno egy ország dúdolta, de a National Instruments debreceni leányvállalata munkatársainak az áramszünetről elsőként biztosan nem ez jut eszükbe.
A cég működésének kezdetén az év végi hajrában, egy decemberi napon egyszer csak elment az áram. De nem csak egy pillanatra, hanem úgy rendesen, az egész ipari parkban. Természetesen a szünetmentes tápforrások azonnal bekapcsoltak, de a gyártósoron, ahol szombaton teljes létszámban dolgoztak, minden leállt. Munkatársaim rögtön megnézték, mi történhetett és a lehető legrosszabb forgatókönyv vált valóra, ugyanis a 20 kW-os "betáp” áthúzott. (Az áthúzás vagy átívelés a szigetelőn keletkező, nagy feszültség hatására létrejövő jelenség, amely komoly károkat okozhat.) A helyiségben egy hirtelen jött csúcsfeszültség miatt tűz keletkezett, ezért a közelben lévő pótkábel fejrésze is megsérült és javíthatatlanná vált. A műszaki stáb azonnal hozzáfogott a hibaelhárításhoz, de ez nem ötperces munka volt.
Nagy volt a nyomás, de mindenki profi módon látta el feladatát. A gyártósorok mellől mindenkit hazaküldtünk. A javításhoz szükséges pótalkatrészeket szerencsére azonnal megkaptuk. A berendezések cseréjét elkezdtük és úgy tűnt, hogy a hétfői üzemkezdésre helyreáll a rend. Akkor még nem sejtettük, hogy a java csak azután jön...
Az teljesen magától értetődő, hogy minden korszerű épületet ellátnak szünetmentes tápegységekkel, hogy ha nincs áram, akkor az információ ne vesszen el és bizonyos alapszolgáltatások megmaradjanak. Csakhogy ezeket nem 24 órát meghaladó időszakra tervezik, hanem sokkal rövidebb időre.
Így amikor a szünetmentes tápegységek energiája kezdett elfogyni, meglepő dolgok történtek. Például a vészvilágítás megadta magát a csarnokban és teljes sötétség lett az üzemben. Egy tűzjelző berendezés érzékelte, hogy elment a feszültség és tüzet jelzett a szerverszobában. Mi rohantunk, hogy mi történhetett már megint? A legizgalmasabb pillanat még csak ezután jött, mert a vészhelyzeti előírás szerint az oltó berendezés 2 percen belül működésbe lépett volna a szerverszobában. Filmbeillő pillanatok következtek, ám az utolsó pillanatban sikerült ezt megakadályozni.
Minden rosszban van valami jó: a gyakorlatban megtapasztaltuk, hogyan viselkednek a biztonsági rendszereink teljesen extrém körülmények esetén. Ennek megfelelően egy még hatékonyabb protokollt dolgoztunk ki. Vezetőként pedig örömmel láttam, milyen jól vizsgázott a csapat akkor, amikor vészhelyzetben mindenki személyisége más üzemmódba kapcsolt. Jó lecke volt, sokat hasznosítottunk belőle a B, a C és most a D épületünk beruházásakor.