
Folyamatosan figyeljük, merre lehetne új vevőket találni. Így jutottunk el még 1994-ben Japánba, egy nagy nemzetközi élelmiszeripari szakkiállításra. Akkor Ázsia még nem szerepelt a piacaink között, ezért elhatároztuk, a kiállításon tájékozódunk, felmérjük az érdeklődést, aztán beindulunk.
A kiállítás minden előzetes reményünket felülmúlta. Több japán élelmiszerkereskedővel tárgyaltunk, mindegyik lelkes volt, mosolyogva bólogatott, amikor a termékeinkről meséltünk, s vagy 15-20 céggel névjegyet is váltottunk azzal az ígérettel, hogy részletes ajánlatot küldünk nekik. A hazafelé repülőúton már azt mérlegeltük, hogyan fogjuk teljesíteni a várható, hirtelen ránk zúduló megrendeléseket. Aztán abban maradtunk, hogy megoldjuk ezt is…
Itthon két nap alatt sok ajánlatot készítettünk, faxon kiküldtük, hogy gyorsan megkapják a potenciális vevők. Bizakodtunk. Egy új piaci áttörés „szagát” éreztük a levegőben… Aztán vártunk. Egy hetet. Kettőt. Hármat. Egy hónapot. Udvarias érdeklődő levelet küldtünk, megismételt ajánlattal. Hátha a technika ördöge akadályozta meg, hogy vevőjelöltjeink megismerhessék ajánlatainkat. Megint semmi. Talán harmadszor is próbálkoztunk, de a végeredmény nulla volt.
Nem értettük, de beletörődtünk. Valamit nagyon félreértettünk Japánban, s elindultunk más irányba. Lemondtunk a japán piacról.
Úgy 12 éve madárinfluenza tört ki az USA-ban. Tudtuk, hogy onnan sok pulykahúst szállítottak Japánba, ezért gyorsan elővettük a korábbi listát, s újra kiküldtük a felfrissített ajánlatot. Két nap múlva itt volt a válasz, egy hét múlva pedig egy egész japán delegáció jött el hozzánk, hogy felmérjék, hol dolgozunk, milyenek a termékeink. Szinte azonnal meg is állapodtunk. Értetlenül álltunk a gyors fejlemények előtt. Megkérdeztük, miért nem reagáltak korábban. A válasz csak annyi volt: elégedettek voltak az amerikai szállítókkal, miért váltottak volna. Igen, azóta megtudtuk és meg is tapasztaltuk: a japánok hűséges partnerek, kitartanak amellett, akivel elégedettek. Ráadásul nem elég Japánban egy kiállításra elmenni. Legalább kétszer-háromszor meg kellett volna jelennünk, hogy érzékeljék a kitartásunkat, és hogy stabilan létezünk.
Megtanultuk a leckét. A japánokkal sok-sok éven keresztül dolgoztunk együtt. Tényleg hűségesek. Az idei itteni madárinfluenza vetett véget ennek a remek együttműködésnek. A zárlatot augusztusban feloldották, a japán vevőink azonban talán már újra amerikai füstölt alsó pulykacombot majszolnak. Mondjuk a japán „Disneylandben”. Ez a kedvencük.
A madárinfluenza miatt elrendelt zárlatot azóta feloldották. Több százmilliós a kárunk. De nem ez az igazi baj. Azt nem tudjuk, hogyan fogjuk visszaszerezni a japán vevőinket? Hűséges emberek…