A rendszerváltás idején már 12 éve Kanadában tanítottam az egyik legjobb egyetemen. Politikai nyomásra hagytam el az országot, később rehabilitáltak, de már nem akartam visszajönni. Akkoriban hetente kerestek meg fejvadászok, jobbnál jobb állásokkal. Amikor az Oracle ajánlatát megkaptam, elcsábultam. Bécsből kellett megszervezni a magyar vállalatot, ottani fizetéssel.
A csapatot gyorsan összeszedtem, tehetséges emberekből nem volt hiány. Ám a környezettel, meg a szokásokkal meggyűlt a bajom. Ezzel először egy bécsi fogadáson szembesültem. Halk duruzsolás töltötte be az elegáns termet, amikor hirtelen csend lett. A jelenlévők az ajtóra meredtek. Kollégám, a magyar műszaki igazgató érkezett. Világoszöld, gyűrött öltönyben, a bokája felett lifegő nadrágban. Feledhetetlen belépő volt! Határozottan felém tartott, én meg majd elsüllyedtem szégyenemben.
Akkor már jelentős összegű ruhapénzt fizettünk a munkatársaknak, hogy feljavítsuk az öltözködést. Nem sok eredménnyel. Az emberek fizetés kiegészítésnek tekintették, ruhára nem sokat költöttek. Igaz, nem is nagyon tudtak volna... Egyik kolléganőmet bíztam meg, hogy öltöztesse fel a társaságot. Összeszedte a méreteket, de hiába. Százszázalékos pamutinget, selyem nyakkendőt és minőségi sötét öltönyt írtam elő. Sehol nem kapott ilyet. Nem adtam fel. Tapasztalatból tudtam, hogy a megjelenés fontos az üzletben. Az Oracle magyarországi sikere nem múlhat azon, hogy okos, de külsőre kissé „szakadt” emberek jelenítik meg. Hollandiából hozattam ingeket, öltönyt pedig egyedileg készíttettünk mindenkinek. Selyem nyakkendő akadt a cégajándékok között. Amikor ezzel megvoltunk, az ápolt szakállról és a szép fogsorról beszélgettünk. Nem véletlenül…
A külcsín után jött a viselkedéskultúra. A telefonnal kezdtük. Feltűnt, hogy néha perceken át csengenek az asztalokon, senki nem veszi fel. Pedig voltak a teremben elegen. Nem értettem, miért nem. Kiderült, a fejlesztőknek ez derogál, a titkárnő, vagy az erre „szakosított” munkatárs meg nem volt sehol. Hogy fontos ügyfél is lehetett a vonal túlsó végén? Ez senkit nem érdekelt. Szép szóval nem sokra mentem, ezért igazgatói utasítást adtam ki: ha valakinek kettőnél többször cseng a telefon az asztalán, mert nem veszi fel, elbocsátom. Mint ahogy azt se fogadtam el, hogy a beérkező ügyféllel addig nem törődött senki, míg nem került elő az illetékes munkatárs.
Az ügyfél tisztelete alap a sikerhez. Pár hónap alatt ezt sikerült megértetnem mindenkivel. Szárnyalt a forgalom, dőlt a pénz. A munkát elvégeztem. Bár nem illemtanárnak érkeztem a céghez, de kezdetben erre volt a legnagyobb szükség. A cégkultúrát megalapoztam, a többi már működött nélkülem is. Két év múlva távoztam.