Gyerekkorom óta imádtam az autókat, különösen a Rolls-Royce-okat és az autószalonokat, és mindig vágyam rá, hogy nekem is legyen a brit legendából. A történelmi változás és nem kevés szerencse segített.
Az 1980-as évek közepén néhány barátommal úgy láttuk, eljött az idő egy exkluzív autószalon rendezésére Budapesten. Ígéretes helyszínt választottunk, a nagy befogadóképességű és küzdőterű Budapest Sportcsarnokot, mely sikeres koncertekkel vált híressé. A foglalás könnyen ment, aztán már „csak” a kiállítási kollekciót kellett összekunyerálni külföldi barátainktól, ismerőseinktől. Sziszifuszi munkával sikerült a megfelelő darabokat elhozni és kiállítani.
Volt ott néhány Ferrari és több sportkocsi, egyikünk pedig felhívta a bécsi Rolls-Royce képviseletet, hogy autókat kérjen. Ez meglepően jól sikerült, mert egyszer csak megérkezett egy Bentley és egy Rolls, természetesen saját lábon, így az első teendő a külső és belső mosás, takarítás volt. Amíg ezzel elkészültek és persze a kiállítás ideje alatt is, szóval tartottam az autókat hozó két urat. Elcsodálkoztak, hogy mennyire ismerem a márkájuk történelmét, típusait, műszaki paramétereit. Mindkét luxuskocsinak nagy sikere volt, hiszen nem csak patinásak, de ritkák is voltak a magyar utakon. Így az 1989-es expón tízezrek zarándokoltak az ideiglenes autó Mekkába.
Mindig lenyűgözött az angol autók egyéni megjelenése, eleganciája, egyedi kézimunkája, a bőrülések és faborítások illata. Nem véletlen, hogy később Rover importőr lettem. Kereskedésemet a „very british” jegyében rendeztem be: klasszikus tapétázással és bőrgarnitúrákkal. És akkor, 1993-ban egy különös telefonhívást kaptam. A telefonáló arról érdeklődött, elmegyek-e a genfi autószalonra. Igenlő válaszom után azt mondta, látogassak el a Palexpóhoz közeli Morge városkába is, mert vannak, akik szívesen beszélnének velem. Rejtélyesnek és izgalmasnak tűnt ez az üzenet. Persze, hogy elmentem a jelzett címre. Mint kiderült, a Rolls-Royce európai kereskedelmi központjába, ahol a kommunikációs menedzser és az értékesítési igazgató fogadott.
Ismerősnek tűntek. Ők voltak azok a „sofőrök”, akik az 1989-es budapesti kiállításra kormányozták a kölcsönkért Bentleyt és Rolls-Royce-t. Több cég is megkereste már őket azzal, hogy márkáikat képviselnék Magyarországon, de ők mindenkinek nemet mondtak. Arra számítottak, én fogok jelentkezni. Mivel én ezt nem tettem, megtették ők. És rám bízták a Rolls-Royce és Bentley magyarországi márkaképviseletét. Egészen addig képviseltem, míg a márkák új cégcsoportokhoz kerültek. Én viszont azóta is az erre specializálódott üzememben brit klasszikusokat restaurálok. És nem mellesleg van kilenc Rolls-Royce-om. Túlteljesült a gyerekkori álom.