Németországban dolgoztam az 1990-es évek közepén. Évente többször hazajöttem. Egyik ilyen alkalommal megtudtam, hogy eladó a Délép sportpályája, Újszegeden. Ez a nagyvállalat a rendszerváltás után megroggyant, felszámolás várt rá. A sok vagyonelemet külön-külön értékesítették. Barátaim tudták rólam, hogy megszállott sportember vagyok, ezért szóltak. Gyerekkorom óta olvastam a Népsportból Nemzeti sportra átkeresztelt napilapot. Sokáig versenyszerűen vívtam, tagja voltam az ifi válogatottnak. Emellett üzletember lettem, így joggal hihették, megmozgatja a fantáziám egy ilyen lehetőség.
Először nem érdekelt. A német cég irányítása minden erőmet lekötötte. Pár hónap múlva újra hazajöttem, és újra jelezték: még mindig nem adták el a sportpályát. Ekkor már megnéztem, miről van szó. Bár ismertem a pályát, hiszen Szeged egyik legnagyobb, és legkorszerűbb sportintézménye volt, de tudni akartam, milyen állapotban van. Nem volt vészes a helyzet, de a korábban szépen ápolt pálya gazosodni kezdett. Leültem az értékesítést intéző ügyvéddel, hogy megismerjem a feltételeket. Az ár túl magas volt. Ezt jeleztem is, de akkor már izgatott e lehetőség. A felszámolás szabályai szerint még egyszer kötelezően meg kellett hirdetni szabott áron az objektumot, s ha akkor sem kel el, akkor szabad a gazda. Az ügyvéd megígérte, hogy telefonál, ha ismét eredménytelen lesz.
Pár hét múlva jelentkezett: komolyan tárgyalni kezdtünk. Az áraink messze volt egymástól, de mindketten engedtünk. Közben visszamentem Németországba. Egyik nap telefonált az ügyvéd: ha nem fogadom el az ő utolsó ajánlatát, akkor új vevőkkel kezd tárgyalni. Közben ugyanis ketten jelentkeztek.
Egy órát kértem a döntésre. Tudtam, ez egy soha vissza nem térő lehetőség… Felhívtam a német vállalat tulajdonosát, hogy hitelre lenne szükségem. A bank adna, ha a vállalat, illetve ő garanciát vállal értem. Megkaptam a garanciát. Rögtön telefonáltam, áll az alku. Egy hét múlva haza jövök és fizetek.
Furcsa telefonok érkeztek az egy hét alatt. Ketten is arra kapacitáltak, hogy lépjek vissza. Egy harmadik már fenyegetőzött is… De akkor már nem lehetet megállítani engem. Főleg nem zsarolással. Örültem a kikötésnek, hogy a 8 hektáros területet csak sportcélra lehet hasznosítani… Később kiderült, mások parcellázásról készíttettek tervet. 50-60 telek is kijött volna belőle.
Én viszont imádom a sportot. Örülök, hogy tehetek is érte. A 16 teniszpályánkon rendeztek már Davis és Fed-kupa fordulót, s 11 másik sportnak is jut hely a létesítményben. A 24 éve létrejött Gellért Szabadidőközponttal családunk sem járt rosszul. Az ingatlan értéke ez idő alatt jelentősen megnőtt. Tehát ha úgy hozná a sors, a befektetés megtérülne…