Úgy tíz éve azt terveztem, visszavonulok az aktív munkától. Ám nem akartam hirtelen légüres térbe kerülni, ezért kerestem magamnak egy olyan hobbit, ami leköt, szeretni fogom, és amivel talán még értéket is teremthetek. Így jutottam el a pálinkakészítésig.
S ha már egyszer kitalálok valamit, azt szeretem rendesen csinálni. Bár nem gondoltam, hogy a pálinkánkból meg fogunk gazdagodni, de azért a marketing ördög kitört belőlem. Elhatároztam, mi „rendes” pálinkát készítünk, több fajtát, s már induláskor kitaláltunk néhány szemléletes inspiráló nevet italainknak. Így például az egyiknek a Hódító nevet szántuk, kifejezetten párkereső fiatalokra gondolva. A következő a Bódító lett, ezt már házaspároknak szántuk. A Kólintó a férfias erőt volt hivatott megtestesíteni, a Gyógyítóról talán nem is kell mondanom semmit. És akkor volt még egy, a Lódító, aminél azt terveztük, hogy nem gyümölcsből készítjük, de azt állítjuk… Még egy vendégházat is létrehoztunk, ahol kellemes körülmények között lehet ízlelgetni az általunk kreált italokat.
Ám az élet közbeszólt… Feleségem nagybátyja meghalt, és ránk maradt egy direktszőlő-ültetvény Putnok határában. A direkt termőkből bort nem ajánlatos készíteni. És pálinkát? Körbenéztünk, szakértői véleményt kértünk a Konkordia szőlőről, és kiderült, hogy ez lehetséges, de még senki sem csinálta. Nekiláttunk. Sőt! Annyira magabiztosak voltunk – vagy nekünk annyira ízlett saját készítményünk? –, hogy 2009-ben már az első ilyen direkt-pálinkánkat beneveztük az egyik legrangosabb pálinkaversenyre, az ongaira. És… Aranyérmet nyertünk! Sőt! Utána még több jelentős versenyen kaptunk különböző díjakat. A direktszőlőből készült italok bevonultak a pálinkatörténelembe.
Ez a véletlen műve is lehetne, vagy másként szólva, a vak tyúk is talál szemet… De … 2017-ben megismétlődött a csoda: a Konkordi-Izabella vegyesszőlőből készült Mályinkai Pálinkafőzde terméke az év pálinkája lett. Én akkor már a zsűriben ültem, s kihúztam magam: igen, érdemes időnként falakat döntögetve kísérletezni. A siker megismétlődött, az áttörés bekövetkezett.
Szerettem volna ezt a hobbit a kultúrával is összekapcsolni. Társaimmal pálinkaszalont nyitottunk Baján, ahol a helyi művészeknek kínáltunk kiállítóhelyet, azt remélve, hogy így mindenkinek hasznos lesz. A kultúra hat a pálinkaívásra, az italfogyasztás pedig látogatókat vonz a szalonba. Két évig kísérleteztünk. Akkor hagytuk abba, amikor a helyi képzőművészetet tanuló gyerekeknek szerveztünk kiállítást, és a látogatók száma kevesebb volt, mint ahány szülő lehetett a gyerekek mögött. Árvagyerekekkel nem számoltunk…
De nem adtam fel. A pálinkafőzés hobbi maradt. Ám közben az aktív munkától mégsem tudtam megszabadulni.