A világ legnagyobb IT akvizíciójaként aposztrofálták 2016-ban , hogy a felvásároltuk az EMC-t. Az akvizíciónak köszönhetően a nagyvállalati szegmensben erősítettük a Dell pozícióját, elsősorban a felsőkategóriás tárolók és adatközponti megoldásoknál. Az ügyletnek köszönhetően létrejött a világ legnagyobb privát informatikai vállalata. Azt hittük, innen kezdve sikert sikerre halmozunk. Nem így történt. Bár mindent megtettünk, mégsem jött össze egy-egy üzlet. A kudarcot kollégáim szinte katasztrófaként élték meg, és ekkor nehéz volt bennük megtartani a hitet.
Nem sokkal később azonban azt vettük észre, hogy néha rajtunk kívül álló okok – politikai, gazdasági, vagy éppen piaci, jogi változások – miatt a kezdetben veszett helyzet átfordult, és végül jól jöttünk ki belőle. Nagy ügyleteknél legalább kétszer-háromszor is megfigyeltük ezt a fordulatot, de a kisebb üzleteknél is előfordult, hogy reménytelennek hitt szituációból végül nyertes helyzet lett. Sőt, néha még kedvezőbb megoldás kerekedett ki a történetből, mint amire kezdetben gondoltunk.
Tanulságosak ezek a történések. Sokszor halljuk azokat az elcsépeltnek vélt közhelyeket, mint például „minden rajtunk múlik”, „minden rosszban van valami jó”, vagy „hit nélkül nincsen győzelem”. A példáink azt mutatják, hogy a legelső gondolat csak részben igaz. Láttam, mindent beleadtunk egy-egy üzlet megszerzésébe, mégsem jött össze. Aztán amikor már „elengedtük” az ügyet, rajtunk kívül álló okok miatt mégis fordult a kocka. Ez részben a szerencsének, részben a hitnek köszönhető. Persze, nem azt mondom, hogy az ember üljön ölbe tett kézzel és várja a sült galambot, hanem azt, hogy küzdeni kell, de el kell tudni fogadnunk, hogy nem lehetünk mindenre befolyással. A sport törvényszerűségeit vélem felfedezni az üzleti életben is: a meccs végéig minden lehetséges, addig hajtani kell. Olyan ez, mintha például egy 11-es szettben 10-4-es vezetésnél lazítanánk, „már úgyis nyerünk” megfontolással, az ellenfél meg ezt kihasználva, felzárkózna. Ha elbízzuk magunkat, akkor ne csodálkozzunk, ha az ellenfelünk az utolsó erejét összeszedve, végül legyőz minket.
A „minden rosszban van valami jó” és a „hit nélkül nincs győzelem” közmondással azonban egyetértek. Esetünkben igaznak bizonyult mindkettő. Egy csata elvesztése nem jelentette azt, hogy a háborút is elveszítettük.
Valószínűleg hasonló fordulatokról tudnának versenytársaink is beszámolni. Bármennyire is igyekszünk, nincs rálátásunk minden háttérben zajló eseményre. Ugyanakkor bármikor érkezhet egy olyan hullám – még ha picike is –, amely meglöki a hajót és új irányba fordítja. Ha hiszünk magunkban, a dolgok sokszor jóra fordulnak.