Freddie Mercury, Rajiv Ghandi, Margaret Thatcher, az idősebb George Bush, Robert Maxwell, Antall József… Furcsa névsor? Nekem nem. Tolmácsoltam nekik. S minden egyes tolmácsolás felért egy tanulással – más kultúra, életmód, tudás és tapasztalat… S mivel sok sikeres üzletemberrel is dolgoztam, első kézből kaphattam meg a legújabb üzleti ismereteket. Így mai vállalkozásom alapjai – a Coaching Határok Nélkül nemzetközi szakértőkkel megspékelt előadássorozata – az 1980-as évekre nyúlik vissza.
De hogy keveredett a politikusok közé Freddie Mercury? 1986 júliusában a budapesti Népstadionban koncertet adott a Queen, s én voltam a kísérőtolmácsuk. Londonban tanultam előtte, ahol már láttam élőben koncertjüket, nem „estem hasra” e feladattól. Itthon azonban, a szocializmus idején, mérföldkő volt, hogy egy világhírű külföldi együttes koncertet ad. Ők is átérezték e pillanat különlegességét, ezért meglepetéssel készültek. A Tavaszi szél vizet áraszt című népdal első sorait akarta Freddie Mercury magyarul elénekelni. A fellépés előtti estén a szállodában a tenyerére akarta felírni, a magyar kiejtésnek megfelelően a szöveget. Segítettem ebben, majd begyakorolni és memorizálni a szöveget. A dal egy gitár kíséretében hangzott el. A közönség először meghatottan, néma csendben hallgatta, majd tombolt. Freddie elemében volt. Mint azon a hajós kiránduláson is, ahol a Parlament előtt elhaladva, megkérdezte: Eladó ez az épület? Megvennénk! – ám az ezt követő nevetés jelezte, viccnek szánta e megjegyzést, de éreztette, neki mindent szabad. A csúcson voltak.
A Queen laza, tréfálkozó, spontán akciói miatt a tolmácsolás izgalmas, változatos volt velük. Ilyen a politikusoknál nem volt. Az üzletemberek megint más kategóriát jelentettek. Az 1980-as évek végén jött Magyarországra Robert Maxwell, ismert angol médiamágnás. Eldöntötte, befektet a magyar médiapiacba, s miután együtt dolgoztunk, megkért, legyek magyar cégének igazgatója. Örültem neki, mert ekkor már kevésnek éreztem a tolmácsolást, többre vágytam. Robert Maxwell megadta ehhez a lökést. Viszont amikor megvette és üzemeltetni kellett a Magyar Hírlapot és az Esti Hírlapot, már szakmai cégvezetőre volt szüksége. Én továbbléptem, a kommunikációs tanácsadó pályára. Innen pedig egyenes út vezetett a coach-szakmába. Mindig emberekkel foglalkoztam. Szinte hihetetlen, hogy mennyi híres ember volt közöttük.
Gyakran eszembe jut Salamon Béla immár szállóigévé vált két mondata: Ha én egyszer kinyitom a számat… Ha én egyszer elkezdek beszélni… Coachként ezt nem tehetem meg, teljes titoktartás vonatkozik rám. A régi emlékeket azonban szívesen mesélem. Érdekesek, tanulságosak. Mindegyikből tudtam tanulni. Ezt ma is fontosnak tartom.