Azt mondják rólam, hogy óvatos vagyok, konzervatív üzletpolitikát viszek. Ez igaz. Néha azonban adódik olyan helyzet, amikor már-már hazardírozni kell. Egy nagy cél érdekében. Ilyen lehetett az én esetemben 2010-ben az a cégvásárlás, amikor egyszerre két nyugat-európai vállalatot vettünk meg. Szabad forrásunk valójában csak egyre volt... Ugyanakkor tudtuk, tudtam: a Richter tartós fejlődéséhez erőteljesebben jelen kell lenni a nyugat-európai piacokon is, nem elég csak a régiós terjeszkedés. A 2008-as válság felnagyította a gyenge pontjainkat. Tehát lépni kellett.
Persze, számoltunk, jó és rossz forgatókönyveink voltak, de úgy döntöttünk, kivételesen mindent egy lapra teszünk föl. Amikor 2010-ben hírét vettük, hogy a svájci PregLem eladó, azonnal tárgyalni kezdtünk. Versenyt futottunk az idővel. A cégnek volt már egy ígérete arra, hogy tőzsdére megy, ott értékesíti részvényeit. Kaptunk egy határidőt: ha augusztus 22-ig meg tudunk állapodni, akkor mi leszünk a befutók. Ha nem, irány a tőzsde. Tudtuk, hogy a PregLem nagyon jól kiegészíti a nőgyógyászati portfóliónkat, s azt is tudtuk, hogy van egy, még nem törzskönyvezett eredeti készítménye, az Esmya, ami a méhmióma kezelésében húzó termékké válhat. Ebben is volt némi rizikó, mi van, ha mégsem kap engedélyt…? De nagyon akartuk ezt a vállalatot, hittünk benne, hogy ez jó irány és mindenen felülemelkedtünk. Határidőre megegyeztünk, október 6-án aláírtuk a végleges szerződést. A 445 millió svájci frank vételár első részét, a 150 milliót rögtön átutaltuk. A többire is megvolt a fedezetünk.
Igen ám, de ugyanazon év szeptemberében kiderült, hogy a német Grünenthal cég eladja fogamzásgátló portfólióját. Ez ugyancsak jól jött volna nekünk a nyugat-európai piachoz. A zártkörű tárgyalásra meghívtak bennünket is. Bajban voltunk, a szabad forrásunk már elment a PregLem-re, ugyanakkor minden szakmai érv amellett szólt, hogy a német cég termékportfolióját is megvegyük. Ezt a munkatársaim is így gondolták, de ismertek engem: tudták, nem vagyok híve a hitelnek, az eladósodásnak. Csakhogy itt többről volt szó: a Richter előtt álló nagy lehetőségről. A megfontoltságot felülírta a tapasztalat, a rideg számokat a megérzés, mely azt súgta, hogy itt nagyobb a nyerési esély, mint a bukás kockázata. Egy ilyen lehetőségre nem lehetett nemet mondani.
Ezt a játszmát is megnyertük: november 4-én aláírtuk a megállapodást, 236 millió eurós vételárral. Hitelből kifizettük.
Nem bántam meg e döntést. Azóta figyelem magam, elég nyitott vagyok-e az újdonságra? Elég bátor-e hasonló kockázat vállalásra? Igen! A sok évtizedes tapasztalat ugyanis kifejleszt egy olyan érzéket, mely a számok mögött képes felismerni az igazi lehetőséget is. 2010-ben ilyen „visszautasíthatatlan” lehetőség volt e két cég megvásárlása.