Harminc éven át dolgoztam IT-területen, ám sosem gondoltam volna, hogy azt egyszer majd egy globális egészségügyi problémával fogom párhuzamba állítani. 2020 tavaszán a COVID-járvány éles megvilágításba helyezett egy nyilvánvaló tényt: csak úgy lehet lépést tartani az emberi tudással, ha az oktatásban minden korábbinál nagyobb szerepet kap az információtechnológia. Ahogy rávilágított arra is, hogy az otthontanulás bevezetése, bár rengeteg előnnyel jár, számtalan veszélyt rejt magában – valahogy úgy, ahogy az új mutációként megjelent influenza –, és a „megbetegedés” elkerülése érdekében hasonló óvintézkedések megtételére van szükség.
Iskolás gyerekeimnek azonnal e-mail címük lett, csoportos videókonferenciákon vettek részt, a házifeladatot elektronikus úton kapták meg, és azt ugyanígy kellett visszaküldeniük. Mivel külön szobában tanultak, lényegében lehetetlenné vált az addigi „távolságtartás”, szakítanom kellett az okoseszközökkel való ismerkedésre vonatkozó konzervatív, lépésről lépesre haladást preferáló álláspontommal. A „kór” egy szempillantás alatt felütötte a fejét, szülőket és gyerekeket egyaránt magával ragadta. Szakemberként, sokadmagammal, már én is csak követtem az eseményeket, miközben pontosan tudtam, hogy az internet világa milyen könnyen képes az embert magával ragadni. A káros tartalmak elérése, a függés kialakulása, a zaklatás különböző formái, a mozgáshiány, a rossz időbeosztás és a helytelen szokások kialakulása csak néhány a főbb veszélyek közül, amelyektől mindenki meg szeretné kímélni a gyermekét. Ennek ellenére ki kellett engedni a fékeket, nem volt más választás.
Már az első hetekben feltűnt néhány párhuzam a kétféle, mindennapjainkat befolyásoló veszélyes kórral kapcsolatban. Az „IT-vírus” is különböző módon hat a generációkra, ám az, szemben a koronavírussal, elsősorban a fiatalokat veszélyezteti. Ez is emberről emberre terjed: a divatos játékok, különböző platformok és appok hihetetlen gyorsasággal teret hódítanak, olyanok, akár egy tömegrendezvény, ahol sokan megfertőződhetnek. Ezért itt sem a terápia a megfelelő gyógyír, hanem a megelőzés, a határok kijelölése, hogy a betegség ne hagyjon maradandó nyomokat.
A két erőszakos természetű „vírus” között azonban alapvető különbség, hogy az IT-nak pozitív hatása is van, a koronavírusnak azonban tudtunkkal nincs. Jó lenne, ha be tudnánk oltani a gyerekeket a világhálós veszélyekkel szemben, ha létezne a védelmet nyújtó digitális vakcina. Ez legalább akkora üzlet lehetne, mint majd a COVID elleni szer! Addig is, amíg a társadalom rátalál erre a védelemre, itt sem marad más megoldás, mint a távolságtartás, valamint a figyelem, a kontroll. És… Tesztelni, tesztelni, tesztelni!