Mit csináljon egy vállalkozás, ha nem fizetik ki az elvégzett munkát? Pereljen? Vagy küldjön végrehajtókat a megbízóra? Mi más megoldást választottunk. Bejött.
A történet még az 1990-es évek közepére nyúlik vissza. Medencét építettünk egy vállalatnak, ám átadásnál kiderült, nem tudnak fizetni. De rögtön felajánlották: vegyük meg az egész céget, így kitermelhetjük a munka ellenértékét. Nem volt mit tenni: átvettük a vállalatot, de csak addig, amíg az adósság ellenértékét meg nem szereztük.
Volt abban a vállalatban minden! Felmértük, mivel tudunk a leghamarabb boldogulni, ezért az első akciónk színtere egy nem működő halastó lett. Újraindítjuk, mondtam, és első lendületből rögtön megvettem a szükséges mennyiségű halat. Úgy, hogy valójában fogalmam sem volt a haltelepítés szabályairól, hiszen mi alapvetően egy építőipari vállalkozás voltunk. Ez akkor nem jelentett gondot, fiatalok, dinamikusak voltunk, nem ismertünk akadályt. A halat beeresztettük a tóba, s rögtön meg is hirdettük: újra nyit a halastó, friss telepítésű hal várja a horgászókat. Nem tudtuk, hogy a halaknak időt kellene hagyni, hogy megszokják az új környezetet, megtalálják a búvó helyet, mert különben könnyedén kifogják őket. A Tokaj-Hegyalján lévő faluban gyorsan elterjedt: van itt egy őrült, aki több százezer forintért vett halat, s most szabad prédává teszi. Özönlöttek az emberek. Ekkor értettem meg először, hogy a marketing, a reklám, s még inkább a szájról szájra terjedő hír micsoda tömeget tud megmozgatni.
Azon a hétvégén a gyerekeimmel mi is odamentünk, hogy megnézzük a halastavunkat. Hát… Mintha egy népünnepély közepébe csöppentünk volna, annyian tolongtak a horgásztó körül. Mi oda se fértünk. Mivel vittünk bográcsot, a tótól kellő távolságban főztünk, s figyeltük az eseményeket, meghallgattuk, miket beszélnek rólunk. Akkor már tudtam, nagy hibát követtünk el, hogy rászabadítottuk az embereket a frissen telepített halakra. Ám ugyanakkor jött a felismerés is: ha ez a rengeteg ember mind megvette a napi horgászjegyet, akkor nem is olyan rossz a helyzet…. A gondnok persze, megőrült a rohamtól, nem győzte osztani a jegyet, mi viszont közben kiszámoltuk: ez az üzlet bejön! S mivel a horgászok azt hitték, az amatőr tulajdonosok pótolni fogják a halakat, még legalább négyszer-ötször visszajöttek. Vagyis: bár hibáztunk egyik oldalon, a másikon viszont nyertünk. Megnyugodtunk.
Ezzel azonban még csak az adósság egy részét nyertük vissza. A hiányzó tétel egy másik üzletágból, kis, egyedi építésűhelikopter, ún. autogiro eladásából jött vissza. De ez már egy másik történet! Amikor megvolt a pénz, a vállalatot visszaadtuk az eredeti tulajdonosnak. Tele volt zűrös ügyletekkel. Azokat mi már nem vállaltuk.