Jelenlegi hely

Ami bevált, azon ne változtass!

Lehmann Beáta, a Centrum Exclusive Divatházak Kft. ügyvezetője
Lehmann Beáta, 365 üzleti történet
„A helyzet tovább romlott. A tulajdonosok már a bezáráson gondolkodtak.”

 

Pályám kezdetén a hét Skála Áruház egyikében, Pécsett dolgoztam. Valamennyi áruház prosperált, többek között azért, mert az áru beszerzését a ruházati osztályok vezetői végezték – azok a szakemberek, akik közvetlen kapcsolatban álltak a vásárlókkal.

Ez a gyakorlat azonban sajnos feledésbe merült, amikor a Skála és a Centrum áruházak egyesültek, és a hatalmas cég Skála-Centrum Áruházak néven folytatta a tevékenységét. Ahol addig mindkét áruház létezett, ott felmondták a Skála bérleti szerződéseit, és az összevont tevékenység a Centrum saját ingatlanaiban folyt tovább.  Ez történt Pécsett is. A közös helyen, az addigi Skálával átellenben lévő Centrum Áruházban – annak ellenére, hogy átkerültek az eladók és az árukészlet is –, a forgalom rövidesen a felére esett vissza, sok vevő oda, száz méterrel távolabbra már nem jött utánunk. A helyzetet tovább rontotta, hogy központosították a beszerzést, a beszerzők pedig nem hallgatták meg az osztályvezetők igényeit. A forgalom egyre csökkent, a cég szép lassan tönkrement.

Nyolc éve a vállalatot új tulajdonos vette át, és új néven működtette tovább. Bár válság volt, az akkori ügyvezető nagyot álmodott, és az elképzelését – azt, hogy csak prémiummárkákat áruljunk – el is fogadtatta. Ebből az áruból azonban nem lehetett jelentős forgalmat csinálni, a hatalmas területű egységek veszteséget termeltek. Én a pécsi áruház vezetője voltam, de ahogy korábban, úgy most sem kérdeztek meg minket, vezetőket, hogy mit találunk jónak és mit nem. A helyzet tovább romlott. A tulajdonosok már a bezáráson gondolkodtak, amikor azt javasoltuk: folytassuk kisebb alapterületen, szűkített választékkal, középkategóriás termékekkel. Azt mondták, próbáljuk meg, és engem bíztak meg a cég irányításával. A felszabadult üzletrészeket bérbe adtuk, és a beszerzést ismét az áruházi dolgozók intézték. Külföldi divatvásárokon és hazai márkaképviseletektől vásároltuk azt, amit a vevőink kerestek. A javasolt termékösszetétellel a mérleg fokozatosan pozitívba fordult.

Az idei év elején aztán felfigyeltem arra, hogy abban az épületben hirdetnek kiadó üzlethelyiséget, ahol korábban a Skála volt. Kibéreltük, át- vagyis visszaköltöztünk, és a forgalom tovább nőtt. Bár mindössze száz méter a különbség, újra frekventált helyre kerültünk, oda, ahol a sétálóutca kezdődik. Több vásárló tér be a jobban megközelíthető az üzletbe, amely ráadásként hatalmas üvegfelületekkel és nagy világítótáblával rendelkezik. A változtatások nyilvánvalóvá tették, milyen fontos a hely és a megfelelő áruösszetétel. Ennek köszönhetően kilábaltunk a vészhelyzetből. Ez az üzletpolitika azóta is jól működik.