Legyenek álmaid – hirdetjük a honlapunkon. Nekünk is volt egy álmunk – sok másik mellett –, egy olyan álláskereső portál megalkotása, ahol a munkaadók őszintén beszélnek, rutinreklám helyett néhány szerethető jellemző felvillantásával keresik a hozzájuk illő munkatársat. Ez így hatásosabb, emberibb. És tartósabb kapcsolathoz vezet, ha például egy jelentkező tudja, leendő munkahelye kutyabarát, így nem lepődik meg, ha az irodában négylábúak szaladgálnak…
Ott voltam 2015-ben a cég alapításánál, kezdettől vezetőként működtem. Lelkesedtünk, hogy valami egészen mást csinálunk, mint amit a többi álláskereső portál. A miénk szerethető lesz, mint ahogy az általunk közvetített munkahelyek többsége is az akart lenni. Aztán 2016. december 31-én megszületett a kislányom, Panni, így átadtam az irányítást a marketing vezetőnek.
Szívesen babáztam otthon, ám 2017 novemberében kiderült: baj van. Az utódom nem bírta a cégvezetéssel járó nyomást. Feszélyezte a tőle idegen elvárás, inkább távozott. Patthelyzet alakult ki, nem tudtuk, mit tegyünk. Én még maradtam volna otthon, de a céget sem hagyhattam magára. A második gyermekem volt. Így Panni egyéves korában visszajöttem dolgozni. Ekkor derült ki, hogy az eltelt egy év alatt, míg nem foglalkoztam aktívan a céggel, nagy bajok halmozódtak fel. A kinevezett vezető más cégkultúrát honosított meg, mint amit mi szerettünk volna, és a kassza is kiüresedett. A hátrahagyott „eredmény” egy rosszkedvű, feszült csapat volt. Többüket az előző főnök hívta a céghez, hozzá voltak lojálisak. Így nem lepődtem meg, amikor néhány hónap után a csapat nagy része felállt, és elment. Rémálommá vált az álom. Már a cég felszámolása is felmerült bennünk… Nem ez történt. Külső befektetőt vontunk be – igen, volt, aki fantáziát látott bennünk! Majd még egy befektetőt, és még egyet…
Örültem is, meg szomorkodtam is. Rossz érzés, amikor otthagyják az embert. Ilyenkor könnyen önmarcangolásba kezd, hogy talán tehetett volna ellene valamit. Ugyanakkor fel is lélegeztem, hiszen ha pár hónap alatt nem lett szimpatikus az a vállalati kultúra, amihez vissza akartam vinni a csapatot, akkor jobb nem kísérletezni. Úgy fogtam fel, hogy újra tiszta lappal indulhatok. Ahogy a kezdet kezdetén. A hűséges maradók mellé újra jöhettek az újabb lelkesek, a csapatban gondolkodók. Akadt még tévedésem, már-már attól tartottam, ügyfeleink úgy gondolják, átjáróház lett az iroda, de szerencsére, hamar kialakult az immár egy irányba húzó csapat.
Lassan minden megváltozott. 2018 végére dupláztuk az árbevételt, a következő évben pedig volt duplázás is, meg triplázás is. A három külső befektető jó helyre tette a pénzét. Révbe értünk. Én meg 2019-ben az év női vállalkozója lettem.