A YouTube moderálási botrányáról

Kiss T. Anna: A látszólag ingyenes felülethasználatért ezek a technológia cégek valójában behajtják a díjat: a felhasználók az identitásukkal, a személyes adataikkal és a reklámpiaci értékük átengedésével „fizetnek”.

 

Jól van, vonjuk ki az egyenletből a szokásos elemet, mármint, hogy ki a felhasználó. Sajtó, cég, politikai párt, közintézmény, magánszemély vagy más? S azt is, hogy a Föld mely országáról van szó. Mindez ugyanis nem érdekes, ha igaz a tétel, miszerint egy vállalatnak, különösen, ha multinacionális nagyvállalatról van szó, csak önmagának és az egyes országok (ország közösségek) jogának kell megfelelnie. De annak meg kell felelnie!

A két kulcsszó az önmagának és a köteles.

A köteles kötelezettségéről nem kell sokat beszélni. Mindenkinek, legyen az jogi- vagy természetes személy, megkérdőjelezhetetlen kötelezettsége a törvények betartása abban az országban, amelyikben bármilyen tevékenységet végez. Nemcsak a vendéglátó ország iránti tiszteletből, hanem jól felfogott gazdasági érdeke folytán is. S persze azért is, mert a nemzetközi jog ezt pontosan, abszolút kiszámíthatóan szabályozza. Erre is igaz, hogy a jog nem ismerete nem mentesít alóla. Ha valaki például olyan országba utazik, ahol nem vezethet az arra az országra érvényes jogosítvány nélkül, az ne vezessen, különben a helyi törvények szerint megbüntetik. Ez tiszta sor.

Pontosan ez a helyzet abban az esetben is, ha egy gazdasági társaságról van szó, amelyik a saját hazáján kívül, más országban is szeretne üzleti tevékenységet végezni. Ilyenek például a technológiai cégek, amelyek egyetemesen kívánnak szolgáltatást nyújtani a Föld több országában is. Lehetőleg valamennyiben. Ez az üzleti érdekük. És nincs is ezzel semmi baj. Csakhogy ez azt is jelenti, hogy pontosan ennyi ország jogszabályait, szokásait, társadalmi- és emberi korlátait és érzékeny pontjait kell ismerniük.  Azokban az országokban, amelyekben a lila a gyász színe, nem nagyon érdemes megjelenni a lila tehén márkával, mert könnyen lehet, hogy az kontraproduktív lesz. Nagyon fontos tehát a helyismeret a célzott országot illetően. De persze ez széles körű apparátust, sok embert és magasabb működési költséget eredményez. Nem lehet mindent a szuper okos kereső szoftverrel elintézni. És nem lelet mindent kizárólag a Mesterséges Intelligenciára bízni. Habár nem kér enni, inni, elvileg nincs lelke, csak kitalálni, megtervezni és leprogramozni költséges. Mégsem lehet vele helyettesíteni az ember mérlegelő képességét. Pedig igen költséges történet 40-50-150 országban személyes apparátussal jelen lenni a piacon. Aki nem bírja, ne tegye! Ez egyszerű. Még a multinacionális nagyvállalatok közül is csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy magukhoz öleljék az egész világot, annak minden országát, s benne minden embert azért, hogy használja, amit kínál.

A Google vállalat (új nevén és formációjában: Alphabet), a YouTube videomegosztó tulajdonosa, nem tartozik azok közé, amelyek ne engedhetnének meg maguknak olyan kezelő személyzetet, amely országonként egyedi problémákat is képes mérlegelni és kezelni. Csakhogy ez ellentmond a technológia óriás cég alapfilozófiájának, miszerint minden felhasználónak a legjobbat kell nyújtani, a legköltséghatékonyabban. Ez pedig egy számítógépes program. Ez az erőssége a Google-nak, ez tette naggyá, miért is gondolkodna ma másként, mint alapítása óta bármikor? Nem is teszi. A Google két évtizedes vállalati sikertörténete, ha úgy tetszik, predesztinálja őket arra, hogy nekik mindenhol és minden szolgáltatásukkal ott kell lenniük. Megkerülhetetlennek kell lenniük. Ez az alapvető üzleti érdekük. Ez rendben is van. Feltéve, ha ez nem jelenti a helyi jogszabályok be nem tartását, illetve az önmagának való megfelelés, mint prioritás túlsúlyát.

A baj abból származik, ha a két kulcsszó sorrendje megváltozik. Ha előbbre való az önmagának megfelelés, mint a világ jogainak tiszteletben tartása. Mint az árnyalt, minden részletre is kiterjedő, kiszámítható és korrekt napi működés, összességében a körültekintő üzletvitel. Nincs üzlet, ami kockázatnélküli, ez rendben is van így. Az nem mindegy, hogy ezt kockázatot ki viselje. Vagy ha szükséges, kivel ossza meg a Google, a YouTube vagy bármelyik más technológia cég, amelyik úgy beette magát az életünkbe, hogy valóban nehéz lenne megválnunk egymástól. De a szoros kötelék akkor sem jelentheti azt, hogy egyik a másik fél felett uralkodjon. Főként ha az erősebb teszi ezt a gyengébbel. Miért kellene ezt eltűrnie a felhasználónak?!

A YouTube moderálási botrány, ez alkalommal, két magyarországi felhasználó esetén, valójában erről szól.  Nem arról, hogy a gyermekpornográfiának még a lehetőségét is tiltani kell a világhálón, különösképpen a széles körben használt Google- és YouTube-féle szolgáltatók felületein, mert az evidens. Hanem arról van szó, hogy egy jogsértésről, legyen az akár a szerzői jogok megsértése, akár más, még egy multinacionális nagyvállalatnak is csak korrekt, átlátható és ellenőrizhető eljárási rendben szabadjon döntenie. A YouTube esetén messze nem érvényesülnek ezek az elvárások.

És nem arról van szó, hogy egy politikai párt YouTube csatornáján különleges szabályok szerint kellene mérlegelni a szankciókat, például a végleges törlést, hanem arról, hogy valójában nincs mérlegelés. Nincs meghallgatás, nem érvényesül a döntéssel szemben a felszólamlás joga, miközben éppen e két magyarországi felhasználó, de a világon bármelyik más felhasználó is, értéket állít elő, amikor feltölti tartalmát a videó megosztóra. Abban nem kis költség, de mindenekelőtt szellemi érték nyilvánul meg. S mindezt azért, mert megbízik a szolgáltatóban, aki a felületét a rendelkezésére bocsátja. Hogy közvetlenül fizet-e érte a felhasználó, annak itt nincs jelentősége. A látszólag ingyenes felülethasználatért ezek a technológia cégek valójában behajtják a díjat: a felhasználók az identitásukkal, a személyes adataikkal és a reklámpiaci értékük átengedésével "fizetnek". Még a nem természetes személy felhasználók esetén is felmerülhetnek ezek az elemek. Lassan már napi gyakorlat lesz belőlük.  

És igen, ez teszi botrányossá ezeket az eseteket a megfellebbezhetetlen döntéseket hozó, amúgy is monopolisztikusan eljáró, multinacionális technológiai cégek részéről.

Kiss T. Anna

 

 

A szerző Master of Business Administration minősítésű személyes- és vállalati márka tanácsadó, újságíró, könyvszerző. A közelmúltban jelent meg a “10 a századikon. A Google” című könyve, amelyben a Google vállalat történetét dolgozza fel.