Van pénze és van ideje. A Waberer’s International eladása után Wáberer György felszabadult a napi munka nyomása alól. Most tervez. Új üzleti vállalkozásokat, s karitatív munkát. Még álmában sem gondol visszavonulásra. Arra azonban igen, hogy csak olyanba kezd, amivel nemcsak pénzt keres, de értéket is teremt.
Wáberer György megváltozott. Amikor a lift megállt két emelet között, vagy legalábbis lelassult, nem kezdte el idegesen nézni az órát, hogy neki erre nincs ideje. Láthatólag megváltozott a munka ritmusa is. Nincs feszültség, csak laza viccelődés: „ A BOOM-interjút végülis a liftben is elkészíthettük volna.”
Június 22-e, a Waberer’c cég eladása előtt biztos nem kezelte volna ilyen megértően e malőrt. Akkor minden perce be volt táblázva, értekezlet értekezlet hátán, egy 6 ezer fős vállalat ügyeit kellett menedzselnie. Élvezte. Most azt mondja, szerencsés ember, neki a munka hobbi volt, így észre sem vette, hogy rengeteget dolgozott. A sikerek újabb energiát adtak, s újabb tervek kovácsolódtak. Tavaly az mondta a manager magazin-interjúban, hogy cégét Európa első számú vállalatává szeretné tenni a saját területén. A nemzetközi fuvarozásban azok lettek.
Most meg mindennek vége. Nem érti e tragikus felütést. „Semminek nincs vége. Június 22-én egy 22 éves korszak lezárult, s talán egy újabb 22 éves ciklus kezdődik. Tele vagyok tervekkel. Nem nyugdíjba készülök a cég eladása után, hanem újabb területek meghódítására. Annyi téma izgat még! Végre van időm arra is, hogy kicsit körbenézzek, gondolkodjak, nincs időkorlát, s az anyagiak sem nyomasztanak.” Jó, de azért csak fájt a szíve, amikor életművétől, a nevét viselő fuvarozócégtől megvált? „Június 22-én jelentettük be, hogy a Mid Europa Partners megvette az én részesedésemet. Előtte több hónapig tárgyaltunk, vagyis lassan hozzászoktam a gondolathoz. Itt egyébként az ész és a szív egy oldalon állt: ez volt a jó döntés, s mikor ez megszületett, nem fájt a szívem. Én már nem akartam egy ilyen nagy vásárlással eladósodni. A kérdés ugyanis nemcsak az volt, hogy mennyiért adom el, hanem hogy mennyiért venném meg. A két tulajdonos közül csak az egyik maradhatott. A tőzsdei bevezetés elmaradása után látszott, másként képzeltük el a jövőt. Én még a jelenlegi, kissé bizonytalan helyzetben is úgy láttam, a Waberer’s megállta volna a helyét a tőzsdén is. A Mid Europa nem így látta. Elkezdődtek a tárgyalások, ki vásárolja ki a másikat. Nekem túl magas lett volna az ár a vásárláshoz, viszont nagyon jó volt az eladáshoz.”
Hogy mennyire jó volt az ár, üzleti titok. A sajtóban 31 milliárdról írnak… „A mostani helyzetet élvezem. Tavaly év elején ezt a változást még elképzelni sem tudtam, mint ahogy most sem tudom pontosan megmondani, milyen lesz a következő 22 évem. Most úgy gondolom, három új területtel is foglalkozom majd: karitatív témákkal, ingatlanfejlesztéssel és az egészségügyi számítástechnikával. Lehet, hogy mással is. Gondolkodom, nézelődöm. Időm is, pénzem is van. S ez jó.”
Wáberer Györgyöt izgatja, miként lehetne megoldani, hogy ne legyen éhező gyerek Magyarországon. Erre szívesen áldozna is, de először a módszert, a rendszert szeretné látni, s ha kell változtatna a jelenlegi gyakorlaton, hogy az élelem eljusson a rászoruló gyerekekhez. A cége korábban is szánt pénzt karitatív célokra, csak nem annyira tudatosan, célirányosan, mint ahogy ő ezt a jövőben megvalósítaná. Ugyancsak szeretné megfejteni, miért van annyi hajléktalan az utcán, mikor vannak szállások, de oda nem szívesen mennek be. „De azért a gyerekek maradnak az elsők”- mondja.
Talán azért annyira érzékeny Wáberer György a gyermekéhezésre, mert van egy kicsi fia. Alig két éves. Neki is szerepe lehet abban, hogy más lett az üzletember-vállalkozó. „Most akkor kelek, amikor a fiam. Vele reggelizem, sok időt töltünk együtt. Amikor a karomon elalszik, megvárom, míg felébred. Ilyenkor megáll az idő. Én is lelassulok.”
Az ingatlan-üzlet más: a budapesti MOM Parknál már folyik egy korszerű, energiatakarékos irodaház építése. Ebben is részt vesz Wáberer György. De a nagy dobás az egykori rózsadombi SZOT-üdülő újjáépítése lenne. Ez ugyanis évtizedek óta üresen áll, többen nekifutottak már az ingatlanfejlesztéshez, nem könnyű itt sikert elérni. „Vannak elképzeléseim, ki is írtam már egy tervpályázatot… De vannak még kérdőjelek. Összetett, sokfelé ágazó érdekeket kell összehangolni. Sok pénz van benne… Túl sok. Több mint amennyit az egész ingatlan ér. Engem ez az egész projekt csak addig érdekel, amíg úgy látom, nagyon szép épületet lehet összehozni. De nem a régi átalakításával, ott már nem olyanok a szerkezetek, hogy kibírnának egy teljesen új épületet.” Az ingatlanfejlesztési üzletág tehát elindult. Sok a lerobbant épület, a felújítóknak bőven juthat üzlet, feladat.
Wáberer György harmadik jövőbeni üzleti befektetésének az egészségügyet nézte ki. Pontosabban azt a területet, ahol a számítástechnika átvehet egy csomó régi, hagyományos funkciót. „ Gyerekkoromban nagyon fájt, amikor a fogamat fúrták. Akkor határoztam el, hogy orvosi műszergyártó leszek, hogy megszüntessem a fájdalmat. Ezt azóta megoldották, én meg közlekedési mérnök lettem, meg számítástechnikai rendszerszervező. Ez az énem hajt az egészségügybe, hogy ott is megtaláljam azokat a területeket, ahol például szoftverekkel jobban lehet diagnosztizálni, mintha ezt egy ember tenné. Itt mindig van tévedési lehetőség. A gép, az más. Ugyancsak izgat az életmód tematika is. Az átlagember keveset tud arról, hogyan lehetne egészségesebben élni. Ezen szívesen változtatnék. Nem, ez nemcsak pénztárca kérdése, sokkal inkább a gondolkodásé”.
S hogy mi maradt meg Wáberer György régi életéből? Sok minden. Például továbbra is a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének elnöke. Miniszterelnöki megbízottként szívügye a közúti fuvarozás és a logisztika fejlesztése, támogatása. „Sok szakmában vannak támogatások. Az európai uniós forrásokból a fuvarozás kimaradt. Elfogadva, hogy eszközök beszerzésére nincs támogatás, de a folyamatot segítő rendszerek támogatása megengedett. Tehát arra törekszünk, hogy a vállalkozók ilyen célokra tudjanak pályázni. Ha kell, az érdekképviseletek segítenek kidolgozni a szükséges pályázatokat. De segítenek más ötletek kitalálásában is, melyekhez forrást szerezve, fejlődhet a szakma”. Wáberer György érkeltségébe tartozik a csepeli Budapesti Szabadkikötő Logisztikai Zrt. is, ahol most 16 ezer négyzetméterrel bővítik a jelenlegi raktárterületet. Úgy látja, van rá igény. Élénkül a gazdaság. „Két-három éve még egymillió négyzetméternyi raktárbázis állt üresen, most meg már kevés, ami van.” Azzal a felvetéssel sem ért egyet, hogy kevés lenne a beruházás. „Az építőipart hamarosan felfelé húzzák a beinduló csok-támogatások. Inkább az a gond, hogy kevés a munkaerő. Régen a tőke hiányzott, most meg az ember.” Ez persze, a fuvarozásban nem újdonság, hiszen a gépkocsivezetőkért már jó ideje küzdeni kell. Nagy a külföldi elszívó-hatás, ám Wáberer György úgy látja, a folyamatosan növekvő jövedelemnél nemsokára eljöhet az a határ, amikor összességében inkább megéri majd itthonról dolgozni.
Azon sem lepődik meg, amikor a BOOM októberi számában szereplő hiányszakmákat említve kiderül, hogy globálisan már cégvezetőből is kevés van. „Ez Magyarországon is így van. Lehet, hogy a statisztikában ez nem látszik, de kevés az igazán jó felsővezető. Nem is meglepő. Nagy a felelősség, sok a munka, a stressz, a döntési szituáció. S ezt egy idő után már nem kompenzálja a magas jövedelem. A fiatalok már másként szeretnének élni.”
Ezt a másik életet Wáberer György is próbálgatja. Tetszik neki. Mint mondja, „most 60 emberért felel, míg korábban hatezerért. Már ez is nagy könnyebbség.” Nem fél a digitális kor nagy kihívásaitól. „Ami a digitális fejlődést illeti: a kétéves fiam már jól kezeli a számítógépet. Ha ő megtanulta, akkor 60 évhez közelítve sem jelenthet ez gondot. A digitális újdonságok jó része egyszerűen kezelhető, sematikus az irányítás, köszönhető ez a sok kreatív embernek, aki mindezt így kidolgozta, megvalósította.”
De térjünk vissza még egy kicsit az eladott Waberer”s céghez. Nem furcsa, hogy már nem tulajdonos, de még mindig viseli a cég a nevét? Egyáltalán: jó ez a megoldás? „ Ha én lennék az új tulajdonos, nem tartottam volna meg a régi nevet. Most új korszak kezdődött, ezt új névvel is lehetett volna jelezni. Persze, nekem jól esik, hogy ilyen fontos a nevem.” Drukkol a régi cégének, hogy ne törjön meg a lendület, a sikerszéria folytatódjon, hiszen a kockázati tőkebefektetés szabályainak megfelelően két év múlva újra tulajdonosváltás következik. A befektetőnek akkor ki kell szállnia, s vagy a tőzsdén, vagy másként el kell adnia a céget.
S hogy mi lesz akkor? Wáberer Gyögy erről már nem beszél. Nem akar találgatni.
Wáberer Gyögy (59)
A Győri Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát, majd rendszerszervező lett. 1994-ben hat társával együtt megvásárolta a Volán Tefu Rt-t, vezérigazgató lett. Később – számos akvizíció mellett – a Hungarocamiont is megvették. 2004-ben az AIG (American International Group) megvásárolta a cég 30 százalékát, majd a Mid Europa Partners lett a tulajdonostárs. 2016. június 22-én neki adta el részesedését Wáberer György (a korábbi tulajdonostársak régebben kiszálltak az üzletből). Nős, második házasságából van egy majdnem 2 éves gyermeke, az elsőből három. Hobbija a futás, a kerékpározás, a síelés
