Távozása óta elsőként az induló vállalkozások világa fogta meg Christopher Mattheisent, a Magyar Telekom korábbi vezérigazgatóját. Nyitott azonban más lehetőségekre is, nem zárja ki azt sem, hogy még visszatérjen az aktív vállalatirányításba. Nagyot változott körülötte az élet, mióta otthagyta a vezérigazgatói széket. A váltás azonban, mint mondja, nem okozott számára nagy traumát. Mivel saját maga döntött, volt ideje felkészülni az átmenetre. „A Telekomnál töltött utolsó két-három hétben már elkezdtem olyan találkozókat szervezni, amelyek már a későbbi életemet alakították. Startup vállalkozások vezetőivel, magántőke- és kockázati tőkebefektetőkkel ültem le tárgyalni. Érdekes felfedezés volt a számomra a későbbiekben, hogy miként változott a beszélgetések hangulata, amikor még pozícióban voltam, és utána. Telekom-vezérként is találkoztam induló vállalkozásokkal. Ezeken a tárgyalásokon azonban teljesen más perspektívában láttak engem, mint most, potenciális befektetőként. Akkor óvatosabbak voltak, megfontolták, hogy mit mondanak nekem, most pedig szívesen megnyíltak előttem” – fogalmaz Chris Mattheisen. A távozása után sem kellett csalódnia, az ajtók ugyanúgy nyitva állnak előtte, mint régen. Voltak ugyan, akik figyelmeztették rá, hogy vigyázzon, mert „ejteni fogják” ejteni, ilyet még nem érzett. „Persze, bizonyos rendezvényekre már nem hívnak meg, de ezt úgy fogom fel , hogy a korábbi meghívások inkább a pozíciómnak, mint a személyemnek szóltak” – jegyzi meg. Az első befektetések: Brain Bar, Budapest School Az eltelt pár hónap alatt két társaság nyerte el annyira a bizalmát, hogy kisebbségi részesedést is vásárolt bennük. Az egyik a Brain Bar, ahol nagyon jó energiákat lát, jónak tartja a csapatot, különösen a nagyarányú alkalmazkodóképességüket, rugalmasságukat. Úgy látja, ez a „tudásfesztivál” szervező cég jó irányba halad, mert a technológiai változások indukálta és a hagyományos felfogással, valamint korosztályokon átívelően ütköztetett új ötletek piacképesek, van rájuk kereslet. A Brain Bar azon kevés események egyike Európában, amely erre kiváló fórumnak látszik. Ezért döntött úgy, hogy beszáll, és segít a nemzetközi kapcsolatrendszerével, részt vesz az ötletelésekben is. Így jellemzi a mai tudás alapú környezetet: „olyan világban élünk most, ahol nemcsak rockzenekarok, hanem professzorok is meg tudnak tölteni egy hatalmas koncerttermet, akár 30-50 dolláros jegyárak mellett is”. A másik társaság, ahová beszállt, az a Budapest School, amely a Prezi-alapító Halácsy Péter új vállalkozása. Ez a társadalmi relevanciája miatt érdekes a számára. „Péter és a csapata olyan megközelítést alkalmaz az oktatásban, amit leginkább a technológiában láthatunk manapság. Ilyen a design thinking, – az a speciális munkamódszer, ami főként a technológiai startupokra jellemző –, a kreativitás, a csapatmunka és a világ dolgai iránti érdeklődés, amelyek versengő környezetben is felvérteznek a jövő kihívásaival szemben” – indokolja a döntését. Ami a további esetleges befektetéseket illeti: nyitott többféle ágazat iránt is, de az a legfontosabb, hogy milyen a csapat, ami az adott vállalkozás mögött áll. Amikor a Telekomtól távozott, eleinte olyan divatos technológiákra koncentrált, mint a dolgok internete (IoT), a mesterséges intelligencia (AI), a kiterjesztett valóság (AR). Elég gyorsan rájött ugyanakkor, hogy ezeken a területeken nem is annyira maga a technológia számít, hanem a lehetőség és a megfelelő csapat egymásra találása. Az ösztöneiben is bízik: „ha találkozom egy új csapattal, rövid időn belül érzem, hogy meg van-e bennük a szükséges plusz, kellően elszántak, kreatívak-e, és ma már csak másodlagos szempont, hogy melyik szektorhoz kötődnek”. Hiányzik a napi topmenedzseri rutin Mindezek mellett azt sem zárja ki, hogy egyszer még újra egy nagy cég topmenedzsere lesz. Mint mondja, ezt sem zárja ki, de ebben a pillanatban nem keresi az ilyen lehetőségeket. Azt viszont nem kommentálja, hogy őt keresik-e ilyen ajánlatokkal. A lényeg – fogalmaz, hogy nem sürgeti semmi sem. Jó pár éve, még a Westel előtti időkben volt egy saját vállalkozása is, egy tanácsadó cég. Az akkor egy teljesen más világ volt, most ilyenben nem gondolkodik. Az átmenet zökkenőmentesnek bizonyult, egy dolog azonban hiányzik az életéből – a topmenedzseri rutin. „Nem mondanám, hogy a pörgés eltűnt az életemből. Ha azt nézem, hogy most hány e-mailt kapok egy nap, nem sokkal kevesebbet, mint telekomos koromban, hiszen továbbra is nagyon sok emberrel tartom a kapcsolatot. Ami hiányzik, hogy adott munkahelyre mentem naponta dolgozni, ahol vártak a munkatársaim, a tervezett meetingek. Az a szabadság viszont, hogy én döntöm el, kivel találkozom és tárgyalok, kompenzálja ezt a fajta hiányérzetet” – magyarázza. Néhány hónappal ezelőtti búcsúztatásán már beszélgettünk arról, hogy milyen földrajzi távlatokban gondolkodik, magyarországiban, európaiban, vagy akár amerikaiban is, ahol született. Akkor az utóbbira azt mondta, hogy az USA-ban már inkább egy expatnek, vagyis külföldre települt amerikai polgárnak számít, akinek kisebbek az esélyei. alcím: Számít a nemzetközi tapasztalat Ezt egy korábbi kinti tapasztalatából szűrte le. 2000-ben egy évet dolgozott az USA-ban egy ottani startup cégnél, ahol épp a legrosszabb időszakban, a dotkom lufi után kerestek kockázati tőkebefektetőt. Úgy érezte, hogy az amerikai cégek akkoriban egyáltalán nem értékelték a nemzetközi tapasztalatokat, sőt inkább hátránynak tartották. Közel két évtizeddel később viszont már másként látja az ottani helyzetet. „Nemrégiben tárgyaltam egy bostoni céggel, amelynek a topmenedzsmentje már nemcsak amerikaiakból áll, van köztük orosz, indiai, német szakember is. Ez jellemző az ottani technológiai cégekre is, tehát ma már értékes a nemzetközi tapasztalat. Ezért akár erre a lehetőségre is nyitott vagyok” –mondja. Az „A” terv szerint azonban továbbra is marad Magyarországon, ám ha izgalmas a külföldi lehetőség, vagy, ahogy fogalmaz: „érzem benne a kémiát, akkor nyitott vagyok a külföldi lehetőségekre nemcsak az USA-ban, hanem a világon máshol is”. A függetlenség több szabadidőt is teremtett. „Nagyon jó, hogy végre több idő jut a családra, a feleségemre és a négy gyerekemre. Több időm van a szüleimre is, akik Bostonban élnek. Mióta új életet kezdtem, már háromszor is meglátogattam őket.” Többet gyakorol zenekarával is, az Americana Project-tel , bár hozzáteszi, korábban sem ő volt a szűk keresztmetszet. Profi zenészekkel játszik együtt, ők ebből élnek, ahhoz, hogy meg is tudjanak élni, legalább egy fél tucat zenekarban kell játszaniuk, mindegyikkel próbálniuk, emiatt nehéz az időpont egyeztetés. Kicsit többet fog utazni, sportolni is. A budapesti belvárosban lakik, ahol mostanában többet szemléli a városi létet is. Sági Gyöngyi Névjegy: Christopher Mattheisen (57) Történész, közgazdász diplomával felvértezve 1990-ben jött Magyarországra, ahol üzleti tanácsadó céget alapított. 1993-ban a T-Mobile Magyarország jogelődje, a Westel 900 GSM Rt. alapító marketing és értékesítési igazgatója lett. Pályáját 1996-ban Lengyelországban, majd egy évvel később Londonban újabb távközlési cégeknél folytatta. A Magyar Telekomhoz 2002 szeptemberében csatlakozott ismét vezérigazgató-helyettesként, a lakossági szolgáltatások üzletág vezetőjeként. 2006-ban egy rövid törökországi kitérőt követően már, mint vezérigazgató tért vissza a legnagyobb hazai távközlési szolgáltatóhoz, a posztot 2018.június végéig töltötte be. Nős, négy gyermeke van.
Top-befektetőből startup-befektető lett a volt Telekom-vezér
