Még Telekomos vezető volt, amikor elment a 7 éves fia egy bemutató úszó-edzésére. A kissrác nagyon várta, hogy az apja ott legyen és megnézze. A bemutató 1 órán át tartott, de Pukler Gábor a 20. percben már nyughatatlanul kereste az indokot, hogy hogyan tudna elmenni. „Tudtam, hogy a fiamnak nagyon fontos, hogy ott legyek. Közben érkezett egy csomó telefon, e-mail, sms… Megdöbbentő volt magamban tudatosítani, hogy ott kell maradni, mert ez most sokkal fontosabb, mint beülni az autóba és menni a következő tárgyalásra. A Telekomban sokan „Energiabombának” tartottak, és be kell vallanom, élvezem a pörgést. Mindig attól félek, ha leállnék, azt nem élném túl.” Állítja, ha megnyerné az EuroJackpot aktuális 80 millió euróját, nem tudna két napnál többet pecázni.
„Amit csinálsz, csináld szenvedéllyel!”
„Amikor eljöttem a Telekomtól, terveztem egy 6 hónapos pihenést, de a 3. hónapban már nem bírtam magammal. Elővettem egy „alvó” családi céget, az Innoplace Kft-t, és elhatároztam, hogy felépítem azon iparágakban az innováció, az üzletfejlesztés izgalmas terepén, ahol tapasztalatot szereztem az elmúlt 15 évben.
A termék az én vagyok: Pukler Gábor, és ez azért van, mert szeretem feszegetni a határaimat. Szeretném megtudni, hogy ha egy projekthez, feladathoz hozzáteszem az időmet, a tudásomat, a tapasztalatomat, akkor az kell-e valakinek, és ha kell, akkor az meddig érdekes, meddig tudom eladni, abból mennyi profitot tudok magamnak szerezni, és ami a legfontosabb, tudom-e szenvedéllyel csinálni. Ha nem tudom, akkor az lehet akármilyen jó üzlet, akármilyen jó irány, én abból ki fogok szállni. Megfogadtam a Telekomtól való eljövetelem pillanatában, hogy bármit is csinálok, legyen az saját vállalkozás, vagy egy adott menedzsment pozíció, csak akkor „állok bele”, ha 100 százalékig „oda tudom tenni magam”, érzem és értem az értelmét, és nem mellékesen - élvezem. A cégem egyébként az elmúlt 15 évben megismert iparágakban, úgymint IT, telekommunikáció, pénzügy, biztosítás, energetika, egészségügy foglalkozik az innovációs folyamatok kialakításával, menedzselésével. Ezen felül a fenntarthatósággal, az „okos város” koncepció(k) kialakításával, gyakorlatorientált megvalósításával. Sokat tudok segíteni abban, miként lehet elkerülni előre nem látható zsákutcákat, netán szakadékokat a fenti területeken, amibe, ha belefutnak, vagy belezuhannak, akkor az nagyon sokba kerülhet. Nagyobbacska, illetve multinacionális cégeknek segítek, akár egy új fejlesztési iránnyal, vagy egy üzletág felépítésével kapcsolatban. Izgat például, hogy egy szerteágazó portfóliójú cégnél hogyan lehet új „blue ocean” –területekre, új profitábilis területekre „hajózni”. Ezek jellemzően egy-két éves időtartamú munkák, és jó visszaigazolása a sikeres együttműködésnek, amikor megkérik az embert, hogy maradjon még a projektben. A másik nagy szakmai terület a Smart City, azaz az „okos városok” témaköre, ahol a város vezetésének fontos, hogy jól, jobban működjenek, vagy éppen dönteni tudjanak egy, a városnak tett üzleti ajánlatról. Itt magyar városokról van szó, Budapest kivételével. Nekem a főváros túl nagy és személytelen, ugyanakkor elfogadom, hogy aki ide született, annak ez a szerelme.” Lendületesen, energikusan beszél, sugárzik belőle az erő. Amikor erre a belső tűzre rákérdezek, azt mondja, sokat „hozott” otthonról. A három lábon álló filozófiája (hogy ne billegjen) nem túl bonyolult:
1. Amit csinálsz, csináld szenvedéllyel!
2. „Tedd oda magad”, 100% alatt kiesel a versenyből!
3. Soha ne vágd át a partneredet! Légy becsületes!
„Én egy siófoki srác vagyok, az első 20 évemet a Balatonnál töltöttem. A 80-as évek Balatonja nagyon más lehetőségeket kínált az ott élőknek, mint az ország többi része. Idegenforgalommal, vendéglátással foglalkozott a család, és ott rengeteg olyan információhoz jutott az ember – elsősorban, akkor ezt így mondtuk, a nyugat-németektől – az ottani életről, viselkedés-kultúráról, üzleti magatartásról, amit magamba szívtam és később hasznosnak bizonyult számomra. Ezen kívül volt egy olyan szülői-nagyszülői támogatás, amely el tudott indítani a pályán és azt sugallta, hogy legyek maximalista.”
Szóba hozom, hogy az interneten láttam videón egy érdekes prezentációját, amelyből megragadott egy példa, el is neveztem „Hemingway kagylója”- effektusnak. Pukler mosolyogva meséli, hogy nem kell ahhoz megenni a kagylót, hogy érezd az ízét, mert ha olyan érzékletesen tudja az író leírni, ahogy Hemingway tette, akkor máris a szádban érzed az ízeket, és tudod, mit ennél. Közhely, de nagyon fontos közhely, hogy a pontosan definiált, precízen körülírt feladat fontos kiindulópontja a menedzser munkájának.
„Láss, ne csak nézz!”
Sok iskolát végzett, mégis egy profi, másoktól tanuló, az életből példákat elleső ember képe rajzolódik ki. Azzal érvel, hogy vezetőként mindig azt tartotta, hogy fontos dolog konferenciákra küldeni munkatársakat, de csak „látó embereket” érdemes küldeni. Ne a szállást, az esti bulit élvezze a résztvevő elsősorban, hanem lássa meg azt, hogy milyen változások történnek az adott szakmai területen.
„Remélem, hogy a külső környezetem egy felkészült Pukler Gábort lát, de ez rengeteg belső vívódás, tisztázás, olvasás, tanulás eredménye. Ha megismerkedek egy emberrel, akkor a lehető legjobbat feltételezem róla. Nem érdekel, hogy mit hallottam róla korábban, én nyitott vagyok és tudom, hogy „hegymenetben”, a közös munkában majd kiderül, hogy ki kicsoda.”
Pukler Gábor sok dologgal foglalkozik egyszerre, rá is kérdezek, hogy „hány fájl van nála nyitva egy időben, és nem tart-e attól, hogy „lefagy a számítógép”. Frappáns a válasza: nyitva tartani sok fájlt lehet, de valójában „benne lenni” csak egy feladatban szabad. Megtanulta azt is, hogy ha már ott kell lennie valahol 1-2 órát, akkor teljes személyiségével legyen jelen. Ne a telefonjában, laptopjában legyen benne, ne a következő program izgassa, hanem legyen ott teljes figyelemmel jelen, ahová, és amiért hívták.
„Ha az utópiák oázisai kipusztulnak,
a tanácstalanság és a banalitás sivatagjai fognak elterpeszkedni.” (Jürgen Habermas)
Távlati célok, utópiák, nagy álmok felé kanyarodik a beszélgetés: mennyire fontos az álmok valóra váltása? Önmagával szemben is kritikusan fogalmaz: „Én nagyon szeretek úton lenni, vágyom a megérkezésre, de nem tudok sokáig ott maradni. Ez szinte minden területére érvényes az életemnek. A menedzsment kultúrában elfogadott elv, hogy „tanuljuk meg megünnepelni a sikereinket”, de erről gyakran elfeledkezünk. Rohanunk tovább, ráfogjuk a következő feladatra, a prioritási-listáinkra, hogy most erre nincs időnk… Valójában kevés időt szánunk saját magunkra.” Egy másik példát mesél: egy hosszú autóút során, erős szívszorítást érzett és azonnal átvillant rajta, hogy biztosan infarktusa van. Azonnal telefon a kocsiból, magánrendelésén fogadta egy kardiológus. Kérte az orvost, hogy gyorsan csinálja, mert másnap 8 órakor már fontos tárgyalása van. Az orvos nem diagnosztizált semmi komolyat, de figyelmeztetően mondta: ”Önnek, ahogy hallgattam, amit mondott, mindenre van ideje, csak magára nincs!” Ezen még dolgoznia kell, láthatóan ez a magára/magunkra figyelés nem megy…
Hogy mi az eredményesség, vagy az elégedettség mércéje, azon sokat meditál. Persze az se egyszerű kérdés, hogy például mit jelent, hogy biztonságban lenni és biztonságban tudni azokat, akikért felelős az ember. Öt gyereke közül a legkisebb most 9, a legidősebb 19 éves. Magától is kérdezi, hogy mit jelent őket elindítani az életbe. Legyen lakásuk, kocsijuk, és ha majd gyerekenként két unokával ajándékozza meg a sors, akkor 10 unokáról kell gondoskodnia? Jelenleg „minden rendben”, mentális és anyagi komfortzónáján belül érzi magát, biztos és szerető a családi háttér, van lakása, autója, nincs adóssága, valamennyi tartaléka is van a családnak. Kiszámíthatóan, normális költségszinten élnek, de hatalmas felelősség az öt gyereket biztonságban tudni. „Ha egyszer ki tudom mondani, hogy igen, ezt megcsináltam, akkor ez egy valódi eredmény.” Gyorsan hozzáteszi, hogy ezzel egy baj van, csak utólag tudja meg az ember, hogy ez így van, vagy sem. Ez olyan, mint egy jó bor, mondja, soha nem lehet tudni, mikor van a csúcson! Amíg a multinál volt, alig találkozott a gyerekekkel, most tudatosan több időt tölt velük. Hárman is vízilabdáznak, a szombati, vasárnapi meccsen ő is ott van. Fontos, hogy az esetleges iskolai híreket is nyíltan megbeszéljék, és tudja, hogy a gyerekeknek fontos az ő reakciója. Természetesen érzi, hogy a család még több időt igényelne, de erre a mai világban nem lát esélyt.
A fejlődés akadálya a „status quo-neurózis”
Pukler Gábor egy olyan iparágban menedzser, amelyik hihetetlenül gyorsan változik, és amelyik friss naprakész tudást igényel. Arról kérdezem, hogy a fogyasztók igénye vagy fejlesztők célkitűzései szabják meg az irányt, a trendeket. Nekiszegezem: a közönségigény a fontos, vagy az olyan guruk szándéka, mint Pukler Gábor? Elhárítja, szerinte ilyen guru legfeljebb Steve Jobs volt, aki meg tudta mondani, hogy amit kitalált, az kelleni fog nekünk. A fogyasztó dönt a vásárlással. Ha megveszi – akkor jó a „cucc”, ha nem veszi meg akkor nem jó. A mai világban az „ügyfél-élmény” a fontos, éreznie kell, hogy kapott valamit a pénzéért, és tud olyan helyekről, ahol az ügyfél zavaró tényezőként jelenik meg, ahol úgy vélekednek, hogy „a fogyasztóval csak baj van”. Sok nagy cég a belső problémáival, szervezeti átalakításaival, belső harcaival foglakozik és nem az ügyfelek problémáival. Pedig –állítja – a fogyasztó a legfontosabb, az összes többi dolog mese és pótcselekvés. Hankiss Elemért idézi: A menedzsmentek sok helyen „status quo neurózisban” szenvednek, olyan komfortzónákat menedzselnek, amit már rég nem volna szabad, sőt különböző tanácsadókat fogadnak, hogy alátámasszák ennek a status quo-nak a fenntartását. Valódi változásra/változtatásra nagyon kevesen képesek és ennek legfőbb oka a kényelmesség és egy kényelmességet preferáló környezet.
Az utolsó hét év, amit ugyanazon menedzseri pozícióban töltött sok volt, szerinte 4 elég lett volna. Az első években csak egyre vágta a dzsungelt maga körül, majd a vége felé előre levezette magának hogy egy-egy üzleti ötlete, fejlesztése miért nem megy át a menedzsmenten, mit mond majd rá a controlling, a pénzügy, a logisztika – és saját maga, önként bedöntötte az ötletet, tovább sem vitte. Egy innovációs és üzletfejlesztési területet vezetőnek szerinte 4-5 év után váltania kell, s ez nem csak a vállalata érdeke, hanem saját magáé is.
A fogyasztóról már nagyon sokat lehet tudni, ugyanis a fogyasztó rengeteg jelzést ad le magáról, és észre kell venni, hogy ezekből a jelzésekből melyek alkalmasak arra, hogy piaci réseket be lehessen tömni velük. A világ most olyan, hogy nagyon sok a látszólagos lehetőség, amelyekről egy idő után kiderül, hogy nem az. Ebben van természetes kockázat. Komoly dilemma, hogy nem sok idő van trend-elemzésre, mert míg egy szervezeten végigfuttatom a folyamatot, addigra a trend már nem trend, új trendek jelennek meg. „Talán meglepő, amit mondok, de ha innovációról beszélünk, engedtessék meg a hibázás, ne vegyék le senkinek a fejét! Tíz ötletből nem fogunk tudni tízet jól megvalósítani, elég, ha kettőt jól megcsinálunk, és sikeresen piacra viszünk! Természetesen ez a kettő tartsa el mind a tíz fejlesztést!” Pukler egy további problémaként említi, hogy egy adott fejlesztésnél vagy a célszegmens ismeretének a hiánya, vagy tervezési hibák miatt nem sikeres a termékbevezetés. Ilyenkor „buherálás”, javítgatás történik ahelyett, hogy az adott terméket „elengednék”. Az „elengedés képessége” nincs benne az üzletfejlesztés kultúrájában. Dr. Törőcsik Máriának (Pécsi Egyetem) trendelemző csapatára, a piaci döntéseket megalapozó kutatásaira hívja fel a figyelmet, akik nagyon „finom” információkkal szolgálnak egy adott piaci szegmens piaci magatartásáról, kedvezmény-igényéről, aktuális trendekről. A B2B szektorban is fontos az ún. „mosolyfaktor”, mert lehet, hogy sikerült kialkudni egy olcsóbb árat – mondjuk egy gépjárművásárlás esetén –, de ha bónuszként még meg is van tankolva az autó, akkor az egy valódi vásárlói élmény lesz. Egyszerűbben: egy pék akkor sikeres, ha az eladott áruján hasznot realizál. Nem csak a nyersanyagárnak, a munkadíjnak, szállítási költségnek, a kemence fűtés költségének kell megtérülnie, hanem fedeznie kell például a pék gyerekének iskoláztatását is, nem beszélve a különböző fejlesztésekről. Az igazi művészet megtalálni azt a win-win helyzetet, amikor a mosolyfaktor is megmarad és megfelelő árbevétel realizálható.
Az irracionalitás diadalmenete
Fordítunk a beszélgetésen, felvetem, hogy mindaz, amit eddig elmondott, az ország lakosságának a többsége nem is érti. Ez az információs szakadék azért is veszélyes, mert a kívül maradottak képeznék az új piacot, az új célközönséget. Pukler szerint is nagy probléma hogy például az infókommunikáció, az ICT (Information and communications technology) területén olyan gyors a technikai-technológiai fejlődés, hogy a fogyasztó ezt nem tudja követni. Felvillantja a lámpát: edukáció, edukáció, edukáció! Erre nagyon kevés pénzt fordítunk, hiányoznak a véleményvezérek, akiknek a jó példáját érdemes követni. Ráadásul – állítja – nagyon sok a piacon a felesleges, irracionális termék. Sőt, ami nagyobb probléma, nem is nagyon érdemes racionális terméket fejleszteni sok esetben! Példaként egy drága okos telefon példáját hozza, kiadunk 100-200 ezer forintot, és a lehetséges funkciók töredékét használjuk ki. De divatból megvesszük! Újabb eseteket presztízs mozgat, egy harmadikat a „nyájhatás” – vagyis nagyon személytelenek a vásárlások és a szolgáltatások. Az említett edukáció hiánya vagy érdektelenség miatt az emberek többsége az igénybe vett szolgáltatásokat nem értelmezi, nem elemzi. Pukler Gábor személyes példát mond: amikor eljött a Telekomtól, átvillant rajta a „hú, mi lesz most” ismert effektusa. Majd számolni, elemezni kezdett, és úgy tudott 40 százalékot megtakarítani a családi költségeken, hogy senki nem érzett meg belőle semmit. Szerinte nagyon sok az irracionális költség az emberek életében, nem tudnak számolni és a szolgáltatóknak az érdeke sem az, hogy megtanítsa nekik. A „Cash is the King!”, és az éves büdzsé mindenhatóságának szemlélete gátolja az oktatás kiterjesztését, a minta-projektek bevezetését. Természetesen a cégek szánnak pénzt az oktatásra, különböző kitelepülésekre, megrendeznek ún. tematikus napokat, kamionok jelennek meg az adott településeken és elmagyarázzák, hogy mi a szolgáltatás lényege, de a magyarázatoknak mindig az a vége, hogy a szolgáltatást az adott cégtől kell megvenni – és az összehasonlítás, vagy választás esélyét természetesen nem adják meg. A legtöbb szektorban bőven van tartalék, hogy az emberek költései csökkenjenek.
Maradj éhes, maradj bolondos!
Pukler gyors és dinamikus, de számára is kérdés, hogy meddig lehet ilyen tempóban élni, dolgozni. Jó kérdés, hogy meddig képes egy ember megújulni és ott lenni azon a szinten, amit elvár saját magától. 42 évesen még szeretne 5-6 évet egy nagyvállalatnál topmenedzseri pozícióban eltölteni, nem a fix fizetés miatt, hanem mert ott van csapat, van erőforrás. Az örök elégedetlenségét jelzi, hogy – sok besöpört siker után is ¬– szeretné megtalálni azt a helyet, ahol megmutathatja, hogy mire képes. „Én nem ppt-ket szeretnék gyártani oldalszámra, hanem valódi gyakorlati hasznot szeretnék produkálni.” Az lenne számára a fontos, hogy az a cég, amelyiknek dolgozik, jó szívvel elmondhassa: ez az együttműködés megérte. Megérte, mert a cégnek több ügyfele, kevesebb költsége lett, nagyobb lett az árbevétel, és így tovább. „Azt az üzleti kultúrát szeretném elfogadtatni Magyarországon, hogy egy tanácsadó a bevétel-megosztás (Revenue Sharing Model) alapján arányosan részesüljön az üzleti sikerből.”
Pukler Gábor tudja magáról, hogy tehetséges ember, de előtte is vannak minták, példaképek és egészséges önkontrollját jelzi, hogy rendre felteszi a kérdést magának: „Vajon jól csinálom-e?” Soha nem szeretne robottá, droiddá válni, tudja, hogy az megölné a személyiségét. Vallja Steve Jobs híres mondását: „Stay hungry, stay foolish!” (Maradj éhes, maradj bolondos!) Szeretne megkérdőjelezhetetlen részese lenni egy-egy szakmai sikernek, de a tapsot, a reflektorfényt már szívesen átengedi másoknak. Közbevetem: a japánoknak van egy nemzeti menedzser-prezentációs játéka, aminek az a neve, hogy Dakara Nani? Magyarul: Mi a lényeg? Húsz percben, 20 diában/képben kell elmondani a lehető legnagyobb hatékonysággal az adott téma, tárgy, fejlesztés, üzleti modell lényegét. A Pukler Gábor nevű „termékben” mi a lényeg? Gyors választ kapok: embernek maradni. „Például ezért szeretem nagyon Göncz Árpádot. Őt a könyveiből, illetve a róla írt könyvből ismerem, és abból a tevékenységből, amit köztársasági elnökként végzett. Egy nagyon szilárd, stabil nézőpontot képviselő embert látok benne, aki minden körülmény között EMBER tudott maradni. Nekem az ő gerince példa. De tanulok a gyerekeimtől is – csodálom őket, ahogy helytállnak a tanulás és a sport területén. A napi edzésekkel járó sport, legyen az vívás vagy vízilabda az esetükben, megtanítja nekik például az idejükkel való gazdálkodást, és a mozgást élményként élik meg. Talán meglepő, de személyes és üzleti inspirációt ad egy-egy jó színházi előadás, amikor nem tudok felállni a székből a katarzis-élmény miatt. A Nemzeti Dalt sokféleképpen elő lehet adni: hiba nélkül, betűhelyesen skandálva és úgy is, hogy van egy-két hiba benne, de hatására a kardomhoz kapok! Az elmúlt másfél évben nekem az az élmény, amikor vízilabdameccsre megyek: elsősorban a gyerekek miatt, de azért is, mert ott találkozok olyan emberekkel, akiket eddig nem ismertem, nem is az én világomban élnek és dolgoznak. De feltöltenek gépszerelők, gépjármű oktatók, kamionsofőrök életszeretettel, élni akarással és élni tudással. Nem top-menedzserek, nem kapnak – tisztelet a kivételnek – jó pénzért megvásárolható hangzatos menedzser-, vagy kiválósági díjakat. Az inspiráció nekem többek között ilyen beszélgetésekből, a saját szakmájukban szenvedéllyel élő emberekből fakad.”
Pukler Gábor (42)
informatikus mérnök, agrármérnök. 2014-től az Innoplace Kft; tulajdonos, ügyvezetője. előtte a Magyar Telekom Zrt. Új Üzleti Területek és Üzletfejlesztési Üzletágának üzletfejlesztési igazgatója volt, de dolgozott az Albacomp Zrt. vezérigazgatójaként, a T-Online Magyarország Zrt. értékesítési vezérigazgató-helyetteseként is. Nős, 5 gyermek édesapja. Hobbija: olvasás, fotózás, utazás, kosárlabda, síelés.
