Takács János: Otthonról hazajöttem, de innen is mindig hazamegyek

Takács János: Otthonról hazajöttem, de innen is mindig hazamegyek

Nagyszebenben, kisebbségben élő magyarként nevelkedett Takács János. Ebben a helyzetben mindig többet, jobbat kellett teljesítenie, ugyanazért az elismerésért. Megtanult küzdeni, s az otthoni multi kultúrás közeg egyben nyitottá is tette. Ilyen adottságokkal Magyarországra áttelepülvén gyorsan a magasba ívelt üzleti karrierje. Most újra Romániában dolgozik, a német tulajdonú nagyváradi cukorgyár vezérigazgatója.

„Te most magyar vagy román vagy?” – kérdezte Takács Jánostól az Electrolux csoport egyik svéd főnöke, amikor a román határon váltva beszélt a két nyelven a határőrökhöz. „Nem értette, hogy létezik külön nemzetiségi és állampolgári hovatartozás. Az első állásinterjúm során, 1990-ben a GE-Tungsram amerikai gazdasági igazgatója sem tudott különbséget tenni Budapest és Bukarest között. Azt sem akarta elhinni, hogy nem tudok oroszul, csak akkor intett nevetve, amikor elmondtam azt a három szót, amit ismertem: Stolichnaya vodka, Krepkaya vodka, Moskovskaya vodka. Romániában, Nagyszebenben nem tanultunk oroszul, de a nyugatiak számára a keleti blokk országai összemosódtak, egy nagy orosz birodalomnak tekintették.” – meséli a mulatságos, de a tartalmában tanulságokat hordozó tapasztalatait a nagyszebeni születésű vezető, aki első közgazdasági diplomáját a kolozsvári Babeș-Bólyai Egyetemen szerezte. 1990-ben áttelepült Magyarországra. Azóta több multinacionális vállalat top-vezetői pozícióját töltötte be, irányította hazai és régiós vállalatait. Jelenleg a német tulajdonú nagyváradi cukorgyár, a S.C. Zaharul Oradea S.A vezérigazgatója.

Gulyáskommunizmusra vágyva

„A mi generációnk Erdélyben, a nyolcvanas években még felnézett a Kádár rendszerre. Abban a reménykedtünk, ha az őskövület kommunista vezetőket Romániában felváltja egy fiatalabb generáció, akkor nálunk is gulyáskommunizmus lesz. Nem hittük, hogy a változás ilyen robbanásszerűen jön. De jött, én pedig éltem a lehetőségekkel. És a munkaerőpiac igényei kedvezőek voltak. Az idősebb közgazdászok tudása, tapasztalata nem találkozott a multinacionális cégek elvárásaival. Ők fiatal, nyitott és idegen nyelveket jól beszélő szakembereket kerestek. Én véletlenül lettem közgazdász. A Szabad Európa Rádiót sokat hallgattam, ahol a közgazdászokról (economist) nagy elismeréssel beszéltek. Reméltem, hogy egyszer engem is „economistként”, azaz gazdasági szakértőként emlegetnek majd ” – emlékszik vissza Takács János.
A váltáshoz az igazi lökést az a három hetes CEU ösztöndíj adta számára, melynek keretében Dubrovnikban olyan szakemberekkel találkozott, mint például id. Hegedűs András, akik ráébresztették azokra a lehetőségekre, melyeket a megindult külföldi tőke beáramlása Magyarországon teremtett. Bíztatták, hogy települjön át, és ő belevágott!
„Egy bőrönddel jöttem és ebből a bőröndből kellett egzisztenciát teremtenem. Már családos ember voltam, kislányom akkor kezdte az iskolát” –emlékszik vissza lépése bátorságára. „Rengeteg mindent nem tudtam. Azt sem, hogyan kell egy állás interjún megjelenni. A GE-s bemutatkozásomkor hosszú hajat és farmert viseltem. Az amerikai igazgató kérdésére elmondtam, hogy ez volt számomra a szabadság megnyilvánulása a bigott kommunista rendszer elvárásai után. Finoman közölte velem, hogy itt az öltöny-nyakkendő a business like viselet. Ezt megjegyeztem és első munkanapomon rövidre vágott hajjal, öltönyben, nyakkendőben jelentem meg, úgy, ahogy a Babeș-Bolyain kötelező volt a vizsgákon.” Ez a történet a cégben szinte legendává vált, mikor továbbképzésre megérkezett Takács János Clevelandbe, már ott is hallottak róla. Akkori főnöke, Dave Harrison büszke volt arra, hogy ő „az érdekes csomagolásban is meglátta a kiváló árut”!

Többet kellett teljesíteni

Takács János azt mondja, hogy pályája során, áttelepülve, csak az előnyét élvezte annak, hogy Romániában magyarnak született. Magyarországon tárt karokkal fogadták abban az időben a határon túl élő magyarokat. „Sosem éreztette velem senki, hogy elvettem volna bárki elől is a helyet. De mivel a Babeș-Bolyai egyetem oktatási színvonalát itthon kevesen ismerték, ezért szereztem másoddiplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen is. Továbbá lehetőséget kaptam a GE-n belül egy két és féléves kiemelt képzésre, a Financial Management programra.” Úgy véli, hogy tudásszomjához, ambicíójához nagymértékben az is hozzájárult, hogy Nagyszebenben, szórványban, kisebbségben élő magyarként nevelkedett. Ebben a helyzetben mindig többet, jobbat kellett teljesítenie, ugyanazért az elismerésért. „Ez a maximalizmusra való törekvés áthatja egész pályámat!”
Szerencséjének tartja, hogy a rendszerváltás után az akkoriban idetelepülő, befektető nyugati cégek az első hullámban kiváló vezetőket küldtek, akik a jól ismert mondás szerint jó embereket kerestek és vettek fel. (First class people are hiring first class people!) „Jó mentoraim voltak a GE-nél, majd később is az IBM-nél, nagy kaliberű vezetőktől tanulhattam a nemzetközi managementet.” A Dreher Sörgyárnál töltött idő alatt a dél-afrikai kollégák elsősorban az alaptevékenységre koncentráltak, Takács János pedig átvehetett a teljes gazdasági terület irányításán kívül olyan szegmenseket, mint például a beszerzés, ingatlangazdálkodás vagy az értékesítési partnerekkel történő kapcsolattartást is. „Így bekerültem a back office mellett a front office-ba is, tapasztalatot szerezhettem az értékesítés irányításában.”
Ezzel a háttérrel, harminchét évesen, 1997-ben az Electrolux magyarországi vállalatának vezérigazgatói székébe hívták. „Elvállaltam. Négyezer ötszáz ember munkájának irányítását! A stafétabotot olyan szakembertől, vettem át, mint Kertész Tibor, aki az elnöki pozícióból még egy ideig mentorként segítette a munkámat. Megint szerencsém volt és én éltem vele!”

Toleranciával, előítélet nélkül

Tizenhét évet töltött Takács János ebben a cégcsoportban, csúcspozícióban. „Hosszú idő, mely alatt folyamatos változásokon mentünk át. Két év után a romániai gyár irányítását is átvehettem, részt vettem a cégcsoport globális átalakításában, majd 2003-tól már egy tíz országból álló régiót vezettem. A egyre táguló vezetői feladatkörömben nagy szerepet játszott, hogy multikulturális környezetben nevelkedtem, nyitottságot hoztam magammal. A pályámon is különböző kultúrákat ismertem meg és megtanultam ezeket beépíteni egy szervezeti stratégiába, toleranciával és előítélet mentesen. Ez az európai gondolat lényege is. Ezek azok az útravalók, amit a bőröndömben erdélyi környezetemből magammal hoztam.”
Ezalatt a tizenhét év alatt az Electrolux kelet-közép-európai régiójának vállalatai hatalmas növekedésen mentek keresztül. Magyarországon a kezdeti négyezer ötszáz fős alkalmazotti gárda létszáma nem növekedett, de az általuk előállított termékek száma többszörösére emelkedett. Új gyárak épültek, számos innovatív termék került bevezetésre, a cég folyamatosan nyereséget termelt. Aztán mégis vége lett. Hogy miért? „Lehet, hogy ebben a globális, konszolidált gazdasági környezetben egy olyan kis országban, mint Magyarország, már nincs komoly hatáskörrel bíró vezérigazgatókra, sokkal inkább a napi operációt irányító, a központi döntéseket végrehajtó >adminisztrátorokra<?” – kérdezi inkább önmagától a nagy ívű pályát befutó vezető.

Heti ingázó lett

Takács János közel három éve egy családi tulajdonban lévő, nemzetközi német csoport nagyváradi cukorgyárát vezeti. „Tiszta jelentési vonalak, jól meghatározott felelősségi és hatáskörök, egyszóval egészséges szervezet. Jól érzem magam, megbecsülnek. Ahogy eddigi pályámon is mindenhol megbecsülték munkámat, számos elismerést, kitüntetést kaptam.” Ezek közül különösen büszke a 2006-ban kapott A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, és a 2010-ben, a svéd király nevében, a nagykövet által átnyújtott Sarkcsillag Svéd Királyi Érdemrend (Kungliga Nordstjärneorden) kitüntetésre.
„Most heti ingázó vagyok Nagyvárad és Budapest között, de közel húsz éven át Jászberény és a főváros között napi szinten utaztam. Évente többször ellátogatok szülővárosomba, Nagyszebenbe. Büszke vagyok, hogy Erdélyben születtem, hogy magammal hoztam az ott szerzett tudást, tapasztalatot és kultúrát. Kettős állampolgár vagyok, mindkettőt becsben tartom. Én otthonról hazajöttem, de mindig hazamegyek!”
Skonda Mária

Takács János (58)
Az S.C. Zaharul Oradea S.A. (a Pfeifer & Langen Csoport tagja) vezérigazgatója, az Igazgató Tanács tagja. Korábban az Electrolux vezérigazgatója, Kelet-Közép-Európai vezetője, az Electrolux Romania vezérigazgatója. Volt a Dreher Sörgyárak és az IBM Magyarország gazdasági igazgatója, a G.E. Tungsram pénzügyi munkatársa. Első közgazdasági diplomáját a Babes-Bolyai" Közgazdaságtudományi Egyetemen, Kolozsváron szerezte, a másodikat a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.
A Nemzetközi Minőségügyi Akadémia (IAQ) akadémikusa, a Magyarországi Svéd Kereskedelmi Kamara és a Magyarországi Román Kereskedelmi Kamara elnöke. Hobbija a lovaglás (díjugratás, versenyszinten), a síelés, a motorozás, a magashegyi trekking, az utazás, az olvasás.