„Sokféle módon lehet valamit adni a közösségnek: alapítványokat létrehozni, fontos célok támogatására. Vagy például értéket teremteni, amit az utókor is élvezhet, használhat. Ez utóbbi kategóriába sorolom a Kőrössy Szalont” – mesélte Szabó András, a Resonator Csoport többségi tulajdonosa arról, miért választotta anno a Városligeti fasor villaépületeit, s pár éve miért nyitott a szalon létrehozásával a kultúra felé.
Mintha újjáéledőben lenne a szalonkultúra Magyarországon. Olyan, zömmel kultúrával összekötött kis társasági programok terjednek, melyek színterei kellemes kávézók, magánlakások, vagy exkluzív épületek. Általában zártkörű rendezvényekről van szó, a meghívottak a baráti körből, vagy a hasonló gondolkodású ismerősökből, ismerősök ismerőseiből kerülnek ki. Ezek a polgári lét kis színterei, szebbé, változatosabbá tehetik az életet. És persze, a manapság oly értékes kapcsolatok ápolására is alkalmasak az ilyen összejövetelek.
„Azt vettem észre, hogy sok barátom életének passzív szakaszába érkezett. Nem így akarták, hiszen fizikailag, szellemileg most is aktívak lehetnének, de valahogy kiszorultak tevékenységük előző színteréről és a ’nincs mit csinálni’ állapotba kerültek. Vagy azért, mert közben megváltozott az a politikai közeg, ahol korábban dolgoztak, vagy csak nyugdíjba mentek, és így kerültek az aktív élet perifériájára. Én nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. A kor előrehaladtával, elkezdtem szűkíteni a vállalkozásaimat, de rögtön kerestem egy olyan tevékenységet is, amivel tágíthatom horizontomat. Ekkor jutott eszembe a Kőrössy Szalon alapításának az ötlete, amellyel szükségszerűen nyitok a világra, a művészetekre, és persze, az emberek felé is” – avat be Szabó András az alapítás előzményeibe.
Hely a Zsolnay-gyűjteménynek
Ráadásul helyszínt se nagyon kellett keresni, hiszen a budapesti Resonator Parkban ott van a 2014-ben felújított Kőrössy Villa és a Klösz-ház is. Az utóbbi irodaház, az előbbiben viszont éppen a Resonator csoport tevékenységének szűkítése miatt felszabadíthatók voltak helyiségek, melyek némi átalakítással 60-70 személyes rendezvényekre is alkalmassá tehetők. „A felújítással csodálatos lett ez a szecessziós villa. Kívül is, belül is. Annyira felemelő ez a környezet, hogy a már három évtizede folyamatosan bővülő Zsolnay-gyűjteményemet is ide hoztam át. Egy ideje már úgy éreztem, valahogy a köz számára is elérhetővé, láthatóvá kellene tenni ezt a kollekciót, de nem találtam meg az ideális terepet. Most ez is megoldódott.”
A környezet inspiráló. A szalonban évente 20-25 rendezvényt szerveznek, a kultúra legkülönbözőbb területeiről. Nem akartak csak egy profilt kialakítani, a párbeszéd színtere a kultúrák találkozásának is remek közeg. „Volt egy máig emlékezetes programunk: egy kortárs festő kortárs fotós képeihez kapcsolódva festett újabb képeket, majd ezekhez zenét írt egy kortárs zeneszerző, s végül a szalon rendezvényén kis elemzések következtek, a képek inspirációja alapján.” Ezeket az ingyenes programokat egészítik kis Vásáry Tamás zongoraművész beszélgetései, melyekre belépődíjat szednek. Az így összegyűjtött pénzt a tehetséges rászoruló gyerekek kapják.
„Talán brand-építésnek is felfogható, ahogyan a Resonator Parkot rendbe hoztuk. Nemcsak az épületek újultak meg, de a környezet is szépen parkosított, az egyes épületek története kis táblákon olvasható, miközben szobrok mellett visz el a sétáló útja. Az egyes épületekben irodabérlők vannak, nekik is példát akartam mutatni, mi mindenre használható fel a vállalkozóként megszerzett pénz. Remélem, a Resonator nevének hallatán egyre inkább erre az igényességre rezonál majd minden látogató. Egy olyan vállalatéra, ahol fontos az érték, a tehetség.”
Jól sikerült csere
Az se mindennapi, ahogy Szabó András megszerezte a Városligeti fasorban az épületegyüttest. Korábban a Nikex külkereskedelmi vállalat tulajdonosa lett egy társával együtt, még a privatizációs hullám hajnalán, 1996-ben. Nem akarta az egész vállalatot, csak egy kis részét, amely a német munkákhoz szükséges államközi kontingensek felett diszponált. Ezt korábban az ő javaslatára hozták létre, a magánosítással nem akarta elveszíteni a jól kiépített kapcsolatot. Csakhogy e kis céget külön nem adták, kénytelen volt az egészre pályázni. Sikerült! És akkor szembesült azzal, hogy remek dolog egy nagyvállalat tulajdonosának lenni, de sem ő, sem társa nem ért ahhoz a munkához. „A Nikexben akkor már kisebbségi tulajdonos volt egy angol nyugdíjalap. Ezért adták el a többségi részt is. Nem tudtuk, hogyan kell egy együttműködni a nyugati befektetőkkel, és egyáltalán, hogyan kell egy ilyen céget működtetni. A Nikex-vagyonhoz hozzá tartozott a székháza is. Szerencsénkre, bár akkor ezzel is csak gondunk volt, egészen addig, amíg meg nem hallottuk, hogy a Duna Tv-nek székházat keresnek. E célra nagyon megfelelt a volt Nikex-székház. Az Állami Privatizációs Ügynökség (ÁVÜ) közreműködésével kvázi csereügylet jött létre. A Nikex-székházért cserébe azonos értékben választhattunk ingatlanokat az ÁVÜ-kínálatából. Én azonnal beleszerettem az itteni két gyönyörű villaépületbe. Az egyik Kőrössy Albert építész magáncélra épített villája volt, a másik Klösz György fotográfus egykori műterme és lakóháza. És voltak még háttérépületek is. Amikor megkaptam, még az Offset és Játékkártya Nyomda működött itt, hátul voltak TMK-műhelyek, meg a papírraktár, tűzoltó épület. Fokozatosan rendbe hozattam mindent, majd 2014-ben, a legutolsó felújításnál a korabeli külsőt szinte teljesen sikerült helyre állítani, a kovácsoltvas kapuval, kerítéssel együtt és egyben a környezetet is szépen parkosítani.”
Szabó András ekkor hátradőlhetett volna a kényelmes karosszékében, és csodálhatta volna a történelmi múltat is felidéző szépen helyrehozott épületeket. Irodája a Kőrössy-villában van, akár naponta is átélhette, milyen felemelő érzés ilyen környezetben dolgozni.
Kőrössy-szalon: társasági színtér
„Tényleg jó ide bejárni, élvezni az eleganciát. De akkor már nyitni is akartam. Kerestem a kapcsolatokat, a jövőbeni értelmes beszélgetések lehetőségét, a pezsgő társasági életet. Aktívan alakítani is szeretném a programokat, tematizálni a párbeszédet. Ekkor találtuk ki a Kőrössy-szalont. Majdnem három éve működik. Élvezem a kultúrák és az emberek találkozását. Sokféle módon lehet valamit adni a közösségnek: alapítványokat létrehozni, fontos célok támogatására. Vagy például értéket teremteni, amit az utókor is élvezhet, használhat. Ez utóbbi kategóriába sorolom a Resonator Parkot, s benne a Kőrössy Szalont. Erre érdemes áldozni. Hosszú távon is ” – összegez Szabó András.
Szabó András (71)
A Resonator Cégcsoport alapítója és többségi tulajdonosa. (Rajta kívül még négy tulajdonos van.) A Bánki Donát Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát, majd Németországban a ZIS Halle Mérnöktovábbképzőn hegesztőmérnöki szakdiplomát. A Resonator Kft-t 1989-ben alapította, mely az évek során több céggel kiegészülve cégcsoporttá nőtte ki magát. 2002-től 8 éven át a GYSEV Rt. elnöke volt. Élettársa Költő Magdolna egy időben a Malév 51 százalékos tulajdonosa volt. Egy felnőtt fia van.
A Kőrössy-villa
A Városligeti fasor 47. szám alatti telek több ütemben épült be a századfordulón. Az utcafrontra Kőrössy Albert Kálmán 1899-ben tervezett magánvillát, amely 1900-ra vált beköltözhetővé. 1903-ban a telek végén műteremház épült, ahol az első világháborúig folyt a műépítészi munka. A mai középső épület helyén kezdetben díszkert volt, majd 1911-ben kétszintes istállót építettek. A II. világháborúban feltehetően bombatalálat érte a lakóvilla főhomlokzatát, amelyet egyszerűsített eklektikus stílusban állítottak helyre. A Resonator két ütemben újította fel.
A Klösz-ház
A Városligeti fasor 49. szám alatti telekre 1894-ben építtetett házat Klösz György, a magyarországi városfotózás úttörője, ismert fotográfus. Az eredetileg kétemeletes, eklektikus stílusú nyaralóépület Schubert Ármin építőmester terve alapján készült el a Klösz-család számára 1895-ben. A földszinten irodák, rajzterem és cselédlakás, az első emeleten a családi élettér kapott helyet, míg a felső szinten a nagy üveghomlokzattal és üvegtetővel ellátott fényképészeti műtermek voltak. Az ingatlan 1903 után folyamatosan bővült hátrafelé, mivel a családi nyomda, majd később a térképészeti intézet megerősödésével újabb üzemi terek kialakítása vált szükségessé. A II. világháború utáni államosítás során, 1948-ban az épületbe az Offset Nyomda Nemzeti Vállalat (1974-től Offset és Játékkártya Nyomda) költözött, amely 1956-ban megkapta a 47. sz. alatti ingatlant is.
