Az oktatás és a kutatás már nem önmagában vett érték. A vállalatok, és ez által a felsőoktatásban tanulók sem (csupán) papírt, diplomát szeretnének, de ismeretekre, és még inkább a piacon azonnal alkalmazható kompetenciákra vágynak. Nem tudományos folyóiratokban közölt publikációkra, hanem konkrét vállalati problémákra megoldást kínáló felmérésekre, alkalmazott kutatásokra van szükségük. A tudományos kutatás és oktatás elefántcsont-tornyai, az egyetemek, a 21. században már nem életképesek, ha nem nyitják ki kapuikat a vállalatok, valamint a szűkebb-tágabb társadalmi környezetük számára. Bár alapfeladatuk továbbra is az oktatás és a kutatás, azokat gyökeresen újra kell értelmezni.
Számos vállalatvezetővel és HR szakemberrel való beszélgetés kiindulópontja, hogy a Z generációs munkavállalókkal „csak a baj van”, mert nem megfelelő a hozzáállásuk sem a munkához, sem a munkatársaikhoz, vagy éppen a főnökükhöz. Nem tudják, hogyan kell dolgozni, problémákat megoldani, nem képesek idejükkel megfelelően gazdálkodni, határidőket betartani. A tudományos ismeretek hiányára nincs panasz. Senki nem hiányolja a tudományági alapismereteket – ez az, amit a frissen végzettek mind magukénak tudhatnak. Hiányzik azonban a józan paraszti ész, a logikus gondolkodás, illetve az ismeretek gyakorlatba történő átültetésének képessége.
Ha azt akarjuk, hogy a felsőoktatásban eltöltött évek értéket teremtsenek, az egyetemeknek szolgáltató szervezetekké kell válniuk. Együtt kell gondolkodniuk a vállalatokkal. A hagyományos képzések mellett rövid ciklusú, vagy akár tanfolyam jellegű képzéseket kell kínálniuk, amivel nem csupán a napjainkban oly divatos life-long-learning hullámot tudják meglovagolni, de megfelelően célzott képzések révén a lean szemléletet követő – csak az alaptevékenységet a vállalaton belül ellátó – szervezetek számára is együttműködő partnerek lehetnek. Be kell engedniük a vállalatokat nem csak megrendelőként, de partnerként is. Be kell őket vonni a tantervek, tananyagok kialakításába. A vállalati esettanulmányok, céges előadások, gyárlátogatások nem csupán színesítik, de gazdagítják is a képzést. Életszagúvá teszik mindazt, ami a könyvekben absztrakt módon le van írva.
Ez természetesen többletterhet jelent a vállalatoknak. Jogosan fogalmazódik meg a kérdés, hogy miért, és hogyan is éri ez meg nekik. A legtöbbször csak többórás tárgyalások, többkörös vállalati egyeztetések után lehet az üzenetet eljuttatni a vezetőkhöz, hogy az nem karitatív tevékenység, ha az egyetemekkel együttműködnek, hanem jól felfogott gazdasági önérdek. Ha a frissen végzettek olyan ismeretekkel rendelkeznek, amelyek képessé teszik őket (hosszú betanítási időszak nélkül is) azonnali érdemi munkavégzésre, az időt, pénzt és emberi erőforrást spórol meg a vállalatoknak. Emellett az oktatásban való részvétel igen jó lehetőség a munkáltatói márka építésére és ez által a legjobb potenciális munkavállalók megszólítására. Ráadásul a felsőoktatási hallgatók igen nagy fogyasztói piacot is jelentenek, amelynek szokásait és preferenciáit nem csupán megismerni, de befolyásolni is lehet a velük való együttműködés során.
Az egyetemek emellett kutatói apparátusukat is boldogan állítják a vállalatok szolgálatába, legyen szó a legfrissebb nemzetközi trendeket feltáró desk research-ről, piackutatásról, funkcionális benchmarkingról, vagy éppen egy konkrét vállalati probléma átvilágításáról, és megoldási javaslatok kidolgozásáról. Ez is gazdasági kérdés. Van-e a cégen belül kapacitás ezen feladatok elvégzésére, kell-e, hogy ez mindenképpen a vállalat falain belül valósuljon meg, vagy bízzuk ezt olyanokra, akik ezt oktatják, és a kutatás folyamatába a hallgatókat is bevonva problémaorientált kutatómunkára, analitikus gondolkodásra, és kreatív feladatmegoldásra tanítják a jövő munkavállalóit.
Az ikertornyok ledőlnek. Fontos, hogy az egyetemek és a vállalatok e folyamatnak ne passzív elszenvedői, hanem aktív részesei legyenek annak érdekében, hogy a felsőoktatás be tudja tölteni értékteremtő szerepét.
