Te hol nyaralsz? –hangzik mostanában a szokásos kérdés. Sokféle a válasz.
A fiatalabb korosztály például spontán, olcsón, nem a luxust előtérbe helyezve kapcsolódik ki. Járják a világot,ismerkednek más kultúrákkal és emberekkel. Az élményre, a tapasztalatra fókuszálnak.
Az én nemzedékem számára, sajnos, ez nem adatott meg. Voltak viszont vállalati üdülők. Azt hittem, mára ezek már megszűntek, de tévedtem: a régi nagy cégek közül többen őrzik még ezt az üdültetési szokást. Mindenkinek nem jut hely a vállalat által támogatott üdülésre, így aztán mindig maradnak elégedetlenek. A többség azonban már nem erre spekulál, hanem böngészi a „last minute” utakat.
A következő döntés: itthon maradjunk vagy külföldre menjünk. Ma már nincs abszolút tuti hely, sem az időjárás, sem a biztonság szempontjából. Sok a bizonytalan elem. Fatalista vagyok, bizonyos határok között hiszek a sorsszerűségben. Jöjjön, aminek jönnie kell.
A gyerekes szülőknél, nagyszülőknél a bölcsőde, óvoda, iskolai szünet dátuma határozza meg a nyaralást. Családi kupaktanácsok ülnek össze – már hónapokkal a bezárások előtt – egyeztetésre. Nálunk az idősebbik lányom a karmester, aki a 10 hétre tervezett excell tábla készítése során, munkán kívül is gyakorolhatja a menedzsment tudományokat, úgymint időgazdálkodás, IT- ismeretek, stratégiai tervezés. Utána jöhet a hatékony kommunikáció, megkapjuk a beosztást, mikor mehetünk nyaralni az unokákkal és külön is.
Fontos, hogy a tervezés pontos legyen, mert ha túl korán foglalunk repülőt, szálláshelyet, s módosítani kell, az sokba kerül. Váratlan események azonban mindig jöhetnek. Ezek hatékony kezeléséhez jó stressztűrő képesség és hatékony változásmenedzsment szükséges.
A költségvetés tervezése az egyik legfontosabb elem a nyaralások előkészítésében. Mire van fedezet? Mostanában sokszor hallom újra a bankok felhívását, vegyél fel hitelt nyaralásra, utazásra. Még a gondolat is elborzaszt, és szinte kiabálnám a reklám alatt, ne tedd, felejtsd el! Óva intenék mindenkit attól, hogy túlzott kiadásokba verje magát, mivel a későbbi törlesztés, lemondás, megkeserítheti a nyaralás ízét. Tehát fő az óvatosság!
A munkában nincsenek pótolhatatlan emberek. Nem az számít, el merünk-e menni szabadságra, hanem az, hogy mi történik a szabadság alatt és után. Ha félünk a távolléttől, gondoljuk át, miért aggódunk: biztosan jól dolgozunk? Eléggé bízunk önmagunkban és a munkatársainkban? Ha igen, nem lesz baj Én mindig imádtam, amikor a főnök „szabin” volt. Egy kis cincogás, lazítás a munkahelyen is jól jön. Az meg különösen, ha hagynak dolgozni. Így ha tehetjük, ne akkor menjünk szabadságra, amikor a főnök, mert akkor nem élvezhetjük távollétét.
Ne féljünk kimondani, szükségünk van a feltöltődésre, mert utána teljesítményünk, aktivitásunk, kreativitásunk meghatványozódhat. Ezt egy jó cégvezetés tudja és támogatja a nyugodt pihenést. Amennyiben nagyon muszáj, vigyük a laptopot, mobilt, egyéb eszközt, mely segít a távolról történő kommunikációban, de érdemes határt szabni, mikor használjuk. Kora reggel, amikor még mindenki alszik, vagy ebéd után, szieszta időben illetve késő este. Akitől megkövetelik, hogy naponta jelentkezzen be vagy akár dolgozzon a szabadság alatt, fontolja meg, megéri-e ezt tennie. Ne felejtsük: azért dolgozunk, hogy jobban éljünk és nem azért élünk, hogy dolgozzunk.
Tudom, a feladatok, kihívások kellenek önmagunk megvalósításához, de az évek gyorsan repülnek, a gyerekek felnőnek, és ha nincs időnk rájuk, mert mindig akad sürgetőbb dolog, lemaradunk az igazán fontos eseményekről.
A párkapcsolatokat sokszor az időhiány mérgezi meg, pedig odafigyeléssel, jobb időbeosztással vagy egy jó nyaralással, a hétköznapi élet vívódásai feloldódhatnak.
Tehát figyeljünk arra, hogy valóban legyen időnk egymásra, a családra és együtt élvezzük a szabadságot, melyre hónapok múlva is örömmel gondolhatunk.
Sokan nyaraláskor veszik észre, mennyit nőtt, okosodott a gyerek, mivel a hétköznapok rohanásában nem érzékelik. Álljunk meg, pihenjünk évente egyszer-kétszer. Megéri. Családnak, munkahelynek egyaránt.
Hurrá! Nyaralunk!
