„Én háromszor újultam meg: 1986-ban vezérigazgatóvá választásomkor, 1990-ben a rendszerváltáskor, most pedig szembenézek az Ipar 4.0 kihívásaival”- meséli Forgács József, a Járműszerelvényt Gyártó Zrt. tulajdonosa a Rendszerváltó üzleti történetek című sorozatunkban.
Ahogy az abban a korszakban forgatott ikonikus filmben nevezték a megújulásra vágyó szakembereket, ő is „nehéz ember” volt, meséli Forgács József. Az 1916-ban alapított gyárban ő lett 1986-ban, azaz hetven évvel az alapítás és harmincnyolc évvel az államosítás után, a harmadik, de az egyetlen megválasztott vezérigazgató. Az előző kettő pártmegbízott volt. Igaz, az első, az 1948-ban az államosítás után kinevezett Salgó nevű vezérigazgató hatalmas lendülettel kezdett a gyár átalakításába és fejlesztésbe – a mostani gyártelepet is ő alakította ki egy korábbi fatelep akvirálásából. „Nagy lendületében még szakrális helyeken – mint a helyi, rákospalotai zsinagógában – is üzemet akart létesíteni, de azért ezt leállították!” – teszi hozzá az államosítás körüli epizódot.
Pártvizsgálat lett a következménye
Az 1986 előtti időkben sok féle gazdaságirányítási „divatot” élt meg. Az egyik legnyomasztóbb volt az 1963-ban indult kényszerű trösztösítés, amely keretében testidegen vállalatokat vontak egy irányítás alá. Az ő gyáruk az alapításuk óta vasúti járművekhez készített és készít a mai napig belső felszerelési eszközöket, enteriőrt. Ebben a trösztösítési hullámban összevonták a Kismotor és Gépgyárral (korábbi Csonka Gépgyárral), amelynek egészen más volt a profilja, a gépjármű motorok és alkatrészek gyártása.
„Ide küldtek „átnevelésre”, amikor Kapolyi László minisztersége alatt elindult a vállalati tanácsok kiépítése, a kizárólagosan pártirányított gazdasági rendszerből való elmozdulás. Ekkor már, 1986-ban az üzemi tanács küldöttei választhattak vezérigazgatót pályázat útján, Tizenöt pályázó közül, mint belső, változásokat akaró embert kilencvenhét százalékos arányban engem választottak. De ennek aztán egy éves, iszonyú nehéz pártvizsgálat lett a következménye. Kibírtam” – zárja le ennek a szakasznak a történetét tömören.
A rendszerváltást megelőző négy évet a cég stabilizálásával, a termékek nyugati piacokra való kivitelével töltötte. Nagy sikerrel, mert elérte, hogy a külpiacokon kiváló, máig tartó szakmai és emberi kapcsolatokat épített ki. A Siemensnél például a mai napig első számú, kiemelt beszállító a vállalatuk. Szinte éjjel nappal úton volt kollegáival Európában – ennek gyümölcseit a jelenben is élvezik. Hatalmas eredmény, hogy minőségi termékeikkel „belnémet” szállítóként fogadták el cégüket a német megrendelők.
A kiteljesedés lehetősége
Az 1990-es privatizáció számára a kiteljesedés lehetőségét hozta. Mindig szeretett volna vállalkozni, nagymamájának mondása sokszor ott zsongott a fejében: „Sose azt nézd, mennyi pénz van a te zsebedben, hanem azt, mi van a másikéban!” – ezt a piacszemléletű alapvetést tartotta szem előtt a privatizáció hajnalán Forgács József, amikor a sok szerencselovag kétes ténykedése között neki és ötvenhat munkatársának egy úgynevezett munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) keretében létrehozott szervezetbe tömörülve sikerült az akkori egzisztencia hitelből az első körben megvenni a vállalat felkínált tulajdonrészét. Nem sokkal ezután előírták, hogy a még fennmaradó állami hányadot a menedzsmentnek kell kivásárolnia. „Ez sikerült, így több lépcsőben, de mára a cég hatvanhét százaléka az én birtokomban van” – kerekíti le a privatizációs történetet beszélgető partnerem.
A használat öröme
„A szabad légkör, a szabad világ hozta meg számomra az igazi szakmai, vállalkozói kiteljesedés lehetőségét. Ez a lendület hajt a mai napig! És most már, mint modern embert nem csupán a birtoklás vágya, hanem a használat öröme is hajt” – teszi hozzá.
Hogy milyen üzenete van a hatvan-hetvenpluszosoknak, akik még szeretnék hasznosítani tudásukat, tapasztalatukat az aktív munkában?
„Szeressék a munkájukat! Ha úgy érzik közel a kiégés, akkor tegyenek meg mindent a megújulásért! Én háromszor újultam meg: 1986-ban vezérigazgatóvá választásomkor, 1990-ben a rendszerváltáskor, most pedig szembenézek az Ipar 4.0 kihívásaival.”
Skonda Mária