Több, mint 25 éve kezdődött. Az vezérelt minket, hogy valamit alkossunk. Valami olyat, ami hozzátesz a világhoz. Az, hogy mi céginformációt szolgáltatunk, talán csak véletlen. Az viszont már egyáltalán nem az, hogy hasznosat fejlesztünk. Ezt tudtuk akkor is, amikor feleségemmel létrehoztuk az OPTEN-t.
Egy vezető mindig úgy próbálja formálni a munkatársakat, hogy a számára fontos értékeket ők is magukévá tegyék. Egy cégben ez rendjén is vagy így. De mi a helyzet a családban? És mi van akkor, ha ez a kettő átfedi egymást?
Aki ezt a kérdést felteheti magának – mint cégvezető és mint apa –, az a világ egyik legszerencsésebb embere. Lehet sok mindent mondani, hogy nem könnyű, meg tudatosság kell hozzá, és sok problémát okozhat, de az egész sehol sincs ahhoz az érzéshez képest, amit akkor érez az ember, amikor először mehet be a gyermekével közösen dolgozni a cégbe vagy amikor először ül be egy megbeszélésre, ahol ő is ott van.
A generációváltás az utóbbi évek egyik slágerszava lett. Hirtelen mindenki szakértő lett a témában, pontos „menetrendet” tudnak készíteni hozzá. Csak éppen azt felejtik el, hogy az üzlet csupán az egyik fele ennek a folyamatnak. Egy olyan generációváltás, ahol a gyermek és a szülő már szóba se áll egymással, mire lezajlik a folyamat, semmit sem ér. Én tényleg szerencsés vagyok. Több, mint 10 éve dolgozom az OPTEN-ben a lányommal. Emlékszem, nagyon vártam már, de féltem is tőle kicsit: hogy lehetek úgy főnök, hogy közben apa is legyek? Hát úgy, hogy soha, egyetlen percre se felejtettem el, azért van a közös munka, hogy élvezzük ezt a helyzetet, közösen éljük meg a sikereket és a megélt közös élmények felkészítsenek bennünket a jövőre.
Az idő pedig – akár akarjuk, akár nem – szép lassan halad. Nem baj ez, csak figyelni kell arra, hogy ne elszaladjon mellettünk az élet, hanem megéljük. Ugyanakkor van egy tényező, ami nélkül nincs generációváltás. És ez nem a tudatosság, nem is a projektszemlélet és még csak nem is az erre való törekvés vagy vágy. Ez maga az új generáció. Sőt, új generációk. Többesszámban. A generációs lánc, aminek folytonossága egyáltalán lehetővé teszi, hogy megpróbáljuk a céget átadni a következő nemzedéknek. Nekünk sokáig egy lányunk volt. És ő nagyon boldoggá tett bennünket. Ám a lányunk mellé megszületett Zoé ás Noé is, a két kisunoka. Minden nap mosolygok, hacsak erre gondolok. Hogy egy komoly üzletember nem engedhet meg magának ilyen szentimentalizmust? Ugyan már! Csak kívánni tudom mindenkinek, hogy élje át ezt az élményt. És akkor azonnal megérti, mit érzek, mire gondolok. Mert mindenki elsődlegesen szülő és csak másodlagosan cégvezető. De pont ettől lehet valaki igazán jó cégvezető. Az értékek így kerülnek a helyükre.