Nehéz összerakni egy játékfilm költségvetését, a kívülállók talán ezt nem mindig látják át. Meg kell dolgozni azért, hogy egy-egy ötlet megvalósulhasson, és a filmvásznon életre keljen. Nemrégiben ünnepeltük saját filmgyártó cégünk negyedszázados évfordulóját, tehát remek a csapatunk, de a felgyűlt sok tapasztalat is kevés ahhoz, hogy elkezdődhessen a következő forgatás. Kulcsszerepe van e téren a források felkutatásának, annak, hogy rátaláljunk azokra a szponzorokra, partneri együttműködést vállaló cégekre és személyekre, akik azonos értékeket képviselnek, és ugyanúgy hisznek a formálódó alkotásban, mint mi.
Ez sokszorosan igaz volt az ezredfordulón, amikor több tucat reklámfilm elkészítése után felvetődött az első önálló mozi létrehozásának gondolata. Ez volt az azóta kultuszfilmmé vált Üvegtigris, amelynek ötletével és a forgatókönyv első változatával Búss Gábor Olivér állt elő. A történet annyira eredeti volt, hogy minden kockázat ellenére úgy döntöttünk: belevágunk. A tét pedig nem volt kicsi, hiszen leginkább a tapasztalat hiányzott mindannyiunkból.
Rudolf Péter többszörös elsőfilmesnek számított: jelentős szerepe volt a végső forgatókönyvben, és ez volt az első társrendezése Kapitány Ivánnal, aki operatőrként is akkor debütált. Producerként ugyanez volt a helyzet velem, hiszen egész más feladatot ró az emberre egy reklámfilm és egy egész estés alkotás feltételeinek a megteremtése.
Igyekeztünk minden forrást felkutatni, de nem mindenhol fogadták a film ötletét akkora lelkesedéssel, mint amekkora bennünket vitt előre. Arról nem beszélve, hogy az ún. termékelhelyezéses (product placement) szponzoráció hőskorát éltük – e téren is úttörőnek számítottunk. Eldöntöttük, mindenképpen megcsináljuk a filmet, kitalálunk egy olyan konstrukciót, amelyben a színészeket és a stábot a bevételből kompenzáljuk. Erre végül csak a színészek esetében került sor, mert a hosszú kilincselésnek, apránként ugyan, de meglett az eredménye.
Kaptunk pénzt az akkori állami pénzosztótól, a Magyar Mozgókép Alapítványtól, a Shelltől, a Volkswagentől és a Nokiától. Így összeállt a továbbra is szerénynek számító végső költségvetés, és tisztességgel befejezhettük a filmet.
A 2001. októberi bemutató utáni időszak némi csalódást okozott, mivel „csak” 120 ezren látták a filmet a mozikban. Egy évvel később viszont kellemes meglepetés ért bennünket. Már az gyanús volt, hogy egyre több autó lökhárítóján és hátsó ablakán jelent meg az Easyrider, öcsém! idézet. Aztán később, a DVD-eladások láttán már tudtunk: készülhet a következő rész. A sztori folytatásával már jóval könnyebb dolgunk volt, és nem maradt el a több százezres nézőszám sem.